én és az olaszaim

Kedves Ismerősök'

Ma csak egy rövid bejegyzést írok, mert csak arról értesítelek Benneteket, hogy a mai naptól nyaralok. Az út Toscana-ba vezet, ahol megtekintjük Firenze-t, Siena-t, illetve Radda in Chianti, utóbbiban lesz a szállás. Mindössze keddig leszünk ott, mert kedden hosszú útra indulunk, egészen a Wörther See-ig (Klagenfurt) megyünk. Ott is két éjszakát töltünk, majd csütörtökön irány Magyarország. Két napot leszünk Egerben is, és két napot a Balatonnál is. Majd teszek fel fényképeket! Addig is mindenkinek minden jót, amint tudok, jelentkezem!

Gabor

Ma egy kicsit túristáskodtam. Pár hete hétfőn reggel Angee megkérdezte, hogy mit csináltam a hétvégén, és én csak annyit mondtam, hogy sétáltam a városban. Erre megkérdezte, hogy a temetőben voltam-e. Egy kicsit hülyén néztem rá, mert amikor csak tehetem, akkor nem megyek temetőbe, főleg nem, ha nincs ott ismerősöm. De letudtam a kérdést annyival, hogy Angee furcsa lány... Amikor később mentem a Malpensára Zsuzsi elé, akkor elémtárult egy hatalmas és gyönyörű épület, de nem tudtam kitalálni, hogy mi lehet az. Mellesleg akkor pont ment le a nap, és fölötte bíboros volt az ég, és tényleg hihetetlen szép volt a látvány. Akkor elhatároztam, hogy amint sikerül kitalálni, hogy mit láttam, akkor majd fényképezőgéppel is megkeresem. Aztán végül a neten jártam utána a kérdésnek, a képek között keresgélve, és kiderült, hogy a temető épülete volt az, és bizony érdemes oda elmenni. Ma a temető megtekintése volt a program.

Egyébként szeretném jelezni, hogy minden volt, jelenlegi és leendő fönökömmel megegyeztem, hogy egészen pontosan szeptember végén megyek haza, szóval a Takács Tours kiárúsítást tart. Szeptember négy hétvégéjére van még szabad szobánk. Elhelyezés légkondicionált kétszemélyes légkondicionált szobában (+ az idegenvezető). Érkezés pénteken vagy csütörtök este (kinek mi jobb), érkezéskor welcome drink elfogyasztása. Pénteken este korlátlan sörfogyasztás a Kapuziner nevű vendéglátóipari egységben. Szombaton a Comoi tó meglátogatása:

A tó partján méretes pizza vár elfogyasztásra, különlegesen finom ízvilággal. Döme figyelmébe különösen ajánlom.

Vasárnap a milánói temető és a dóm meglátogatása következik. Mivel a dóm sokak számára ismerős, ezért most csak a temetőről mellékelek képeket. Itt kell megjegyezni, hogy itt nem egyszerű sírok vannak, hanem sokkal inkább kriptákról illetve műemlékekről beszélhetünk.

Egyébként holnap megint megyek Bécsbe, de csak szerdáig. Szóval igen sokat utazgatok mostanában, de nem bánom. Legalább egy kicsi előnyét látom is annak, hogy kiküldtek (hívtak). Onnan nem tudok jelentkezni, de amint megint Milánóban leszek, akkor megint írok.

Gabor

Mostanában minden napom a Tagetik töltögetésével megy el. Hihetetlenül egy összeszedett rendszer, mert nem sokkal a az élesbeállás előtt hajlandó is volt közölni a fejlesztőcég, hogy hogyan is kellene működnie a rendszernek, ami persze nem működik. A dolog lényege, hogy eddig alkalmam volt az adatrögzítést próbálgatni, és az működött. Mondjuk arra szeretnék valamilyen választ kapni, hogy az miért lehet, hogy ha egy excel-táblából szeretnék egy értéket beilleszteni, akkor azt négyszer bemásolni, mire sikerül beilleszteni. Ezt szerencsére nem folyamatosan kell elszenvedni, hanem csak egy adott tábla megnyitásakor, utána megy minden, mint a karikacsapás. Na jó, utóbbit viccnek szántam. Szóval ha van egy adott szám, azt Ctrl+C-vel bemásolom, Alt+Tab-bal átmegyek a másik ablakba, és a "beilleszt" ikon kialszik. Egyszerűen törlödik a memóriából. Aztán visszamegyek a számomhoz, és bemásolom újra, és ezt négyszer el kell játszani, mire rájön, hogy mit akarok. Egy táblában kb. 100 mezőt kell kitölteni, aztán nyithatom a következő táblát, ahol ugyanez a játék. Ezt kell most 23 cégre, három időszakra, kb. 20 táblával eljátszanom. Senki ne számoljon utána, mert arról még nem beszéltünk, hogy az eredeti táblák úgy voltak megszerkesztve, hogy kilenc tizedesjegyes pontossággal kellett egyezni, most csak a teljes egyezés az elfogadott, így folyamatosan javítgatni kell az adatokat, hogy pl. a költségek analitikájának összege megegyezzen az összes költséggel, amit az eredménykimutatásba beírtunk.

A következő pont az adatok érvényesítése. Eredetileg egy kedves kis piros pötty van minden egyes lépéshez, egy lépésben általában 4-5 tábla van. Az adatokat viszont csak akkor tudja érvényesíteni, ha ő három tizedesjegyre levágva is egyezőséget talál. Azaz 0,24 <> 0,2151+0,0249 mert utóbbiból csak az első három tizedest látja, azaz 0,215 + 0,024 = 0,239. Ez nagyon hasznos, mert millió euróban jelentünk. Tehát a jelenlegi verzió csak akkor lenne működőképes, ha lazán elcsalnám a 100-200 eurókat, de én inkább visszaküldtem nekik, hogy gondolkozzanak rajta. Egyébként hihetetlen egy bagázs, mert amikor találok egy-egy újabb logikai bukfencet a programban, akkor rohanok a Tagetik konzulenséhez, levezetem neki, mire általában csak annyit tud mondani, hogy nem tudja, miért így működik a program, adott probléma tényleg hiba, de kérdezzem a programozókat. Amikor el akartam kérni a programozók telefonszámát, akkor bezzeg csak megértően mosólygott. Jó cég, ahol sok mindenre az a válasz, hogy kérdezz meg egy másik osztályt, de a másik osztállyal nem lehet beszélni. Na mindegy. Az a lényeg, hogy a piros pötty zöldé válik, ha minden rendben van. Nekem az első időszakra 115 pöttyöt kellene zöldé varázsolnom, abból negyven van meg. Elvileg Mario is csatlakozna, és a jövő hét végéig be kellene fejezni mindhárom időszakot, de nem fog menni. Mondjuk minket nem szorít nagyon a határidő, de elvileg arról volt szó, hogy ezt mi megcsináljuk itt Milánóban, és aztán az országokban csak ellenőrizni kell. Lehet, hogy az lesz a vége, hogy nem töltünk föl minden táblát, minden időszakra... Egyszerűen fizikai képtelenség.

Még egy milánói érdekességről szeretnék beszámolni, ezek pedig a Smart-ok. Hihetetlen mennyiség van belőlük, de nem is csoda, mert egyébként nagyon praktikus a városban. Itt még a repterektől eltekintve nem láttam nagy parkolókat, csak az út mentén lehet parkolni, és ilyenkkor tényleg nagy előny, ha a kocsi egy-két méterrel rövidebb, mint a többi. Persze családi használatra nem való, és autópályán sem nagyon tud érvényesülni, bár legutóbb hazafelé Magyarországra kb. 20 kilóméteren egymás nyomában haladtunk eggyel. Szóval legutóbb hazafelé az irodából számoltam, hogy mennyi Smartot látok, és 34-ig jutottam. Aztán másnap megint számoltam, mert magam sem hittem ennek a nagy számnak, és 37-ig jutottam. Hihetetlen, van olyan sarok, ahol 30-40 méteren belül nyolc is állt. Ittlétem alatt egyre inkább megkedvelem ezeket a kedves kis autókat, úgyhogy ne csodálkozzon rajta senki, ha előbb-utóbb otthon is egy ilyennel jelenek meg. Azzal bezzeg nem lenne gond úgy beállni a garázsba, hogy még ki is bírjak szállni, tekintve, hogy még keresztben is beférne. :)

Szép napot Mindenkinek! Már péntek van, ismét eltelt egy hét, és ha jól belegondolok, akkor már nem is sok van hátra!

Gabor

Nemrég volt egy kedves ember az interneten, aki a keresőjén keresztül arra próbált választ találni, hogy mi a teendő, ha a szivacs beleesett a wc-be. Szegény kilátástalan helyzete ellenére még az én blogomat is kénytelen volt olvasni, ahol sok mindent talált, csak éppen megoldást nem a problémájára. Akkor megfogadtam, hogy mindenképpen megírom, hogy mi ilyenkor a teendő.

Szóval a legfontosabb, hogy legyen otthon bor és szóda, amiből kiváló fröccs készíthető. Ez ilyen meleg nyári napokban szinte elkerülhetetlen, mellesleg amikor ilyen viharos időjárások uralkodnak országunkban, akkor különösen ajánlott, mert a nagy vihar közepette egy kis megnyugvást jelent. Nem csak a fogyasztása, hanem már az elkészítés is, ahogy az ember szépen komótosan kiméri az ideális mennyiségű bort, és aztán a pohár felső pereméig ereszti a szódát. Kevesebbet nem érdemes beletenni, mert akkor túlságosan a bor íze fog uralkodni, márpedig mi kifejezetten fröccsre vágyunk, és többet pedig a pohár fizikai korlátai miatt nem lehet beletenni.

Ha beleesett a szivacs a wc-be (ilyen ugye a legjobb családban is előfordul), akkor három lehetőség adódik. Az egyik, hogy még látjuk a végét. Szerencsénk van, mert ilyenkor szakember nélkül, magunk is el tudjuk távolítani. Mindenekelőtt igyunk meg egy fröccsöt megnyugvásképpen, mert nyílván idegesen kapkodtunk, így is eshetett be a szivacs a wc-be. Aztán vegyünk fel egy gumikesztyűt, és azzal vegyük ki a szivacsot, aztán természetesen gumikesztyűstől mehet mind a kettő a kukába. Kicsit nehéz a helyzet, mert ha a jobb kezünk járt a wc-ben, azon van a kesztyű, akkor a bal kezünkkel róla levenni a kesztyűt. Igen ám, de pont ilyenkor, a száraz tiszta kezünkkel megfogni a nedves piszkos kesztyűt elég gusztustalan. Mindegy, csukjuk be a szemünket, majd fertőtlenítésképpen igyunk meg egy fröccsöt. Legjobban viszont akkor járunk, ha egy reklámszatyorba tesszük a kezünket. Ez a leggyorsabb megoldás, mellesleg sokkal gyorsabban meg is szabadulhatunk a szatyortól, és nem marad meg a dilemma sem, hogy mit kezdjünk egy fél pár kesztyűvel. Aztán, mint aki jól végezte dolgát (mint ahogy igaz is), egy fröccsöt mindenképpen megihatunk, mert mégiscsak megdolgoztunk érte.

A másik lehetőség, hogy a wc-ben eltűnik a szivacs, de soha többé nem látjuk viszont. Ez a legkellemesebb megoldás, de persze ebben még eleinte nem lehetünk biztosak. Valószínűleg eleinte kicsit idegesek vagyunk, hogy elnyelte a wc a szivacsunkat, ezért mindenképpen igyunk meg egy fröccsöt, az mindenképpen hoz egy kis megnyugvást.

Végül maradt az a lehetőség, hogy a szivacs miatt eldugul a wc. Ilyenkor sajnos nincs mit tenni, és hívni kell egy dugulás-elhárítót. Persze idegességünkben megiszunk egy fröccsöt, és csak utána nyúlunk a telefon után, miszerint "Dugu.. Dugulugu... A szivacs..." Szóval próbáljuk meg még időben részegen is bemondani a címünket (költözzünk el végre a Bajcsy Zsilinky utcából), és utána megnyugodva várjuk a szakembert. Valószínűleg szembesülni fogunk a ténnyel, hogy ez a kis kaland sokkal többe került, mint amennyi az üveg-visszaváltásból összejön egy hónapban, és ilyenkor (ismét) meg kell fogadjuk, hogy soha többé nem kosárlabdázunk részegen a szivaccsal. Vagy legközelebb nem a wc lesz a kosár...

Ja, tegnap semmi érdekes nem történt'

Gabor

A törzsolvasói klub elnöke (legalábbis így mutatkozott be a högy) tegnap jelezte, hogy elégedetlen, mert mostanában nem jelentkeztem új bejegyzéssel. Nos ennek az volt az oka, hogy a múlt hétvégén látogatóm volt, és aztán pedig a hetet Bécsben töltöttem. Ott minden földi jóval elláttak, csak a szállodában nem volt internet. Pontosabban lett volna, csak nem éppen olcsón. Ezért úgy döntöttem, hogy akkor inkább egy hétig nélkülözöm a netet. Fényképeket majd a közeljövőben töltök fel, most csak az események rövid leírására törekszem.

Szóval a múlt hétvégén meglátogatott Zsuzsi. Vele előre elterveztük, hogy szombaton ellátogatunk Velencébe, és már minden apró részlet el volt tervezve ezzel kapcsolatban. Végül mire péntek délután hazaértem, meggondoltam magam. Ennek annyi volt a fő oka, hogy Velence kb. 300 km-re van Milánótól, és bizony nem lett volna kevés oda-vissza levezetni a távot. Főleg egy egész napos sétálás után lett volna hosszú az út vissza, többé-kevésbé csúcsforgalomban. Szóval magamban elhatároztam, hogy Como lesz a megfelelő hely, az csak 50 km-re van. Szerencsére Zsuzsi is hamar ráállt, és aztán egyáltalán nem bántuk meg. Como csodálatos! A főutcán találtunk is egy nagyon kellemes éttermet, ahol nyolc euróért akkora pizzát adtak, hogy alig fért bele egy fényképbe. :) Szóval nagyon jó döntés volt Como, és utólag biztos bánnám, ha kihagytam volna az életemből.

Vasárnap este végig csak vasaltam, és pakoltam, mert hétfő hajnalban indulni kellett a reptérre, irány Bécs. Persze olaszok szervezték az utat, és bár hárman mentünk, ezért három különböző géppel. Aztán arra hivatkoztak, hogy azért, mert így volt a legolcsóbb. Angee mondjuk már egy hónapja megkérdezte, hogy ott tudok-e lenni, és igent mondtam, ennek ellenére csak az utazás előtt egy héttel rendelte meg a jegyem. Így persze nem is csodálkozom, hogy így volt a legolcsóbb, de mi lett volna, ha egy hónappal előre mindenki jegyét megvették volna? Ja, és külön szállodában is laktam, de ezt akkor már fel sem vettem.

Bécsben az első két napban kifejezetten sok munka volt, mire minden tagországból érkező, több mint száz package-ből kinyertünk egy txt fájlt, majd azt beimportáltuk a konszolidáló szoftverbe. Aztán amikor kiderült valami hiba, akkor gyorsan kijavítani a package-et, és újra eljátszani vele ezt a játékot. Szóval volt munka bőven. Aztán a hét második felére olyan munkák voltak, amiben kevésbé éreztem hasznosnak magam. Volt, amikor öt, egymástól teljesen független számot kellett lesnem, hogy mi köztük az összefüggés. Angee úgy is vetette fel, hogy próbáljak meg rájönni, hogy melyik szám hogy jött ki, mert ha nem megy, akkor fel kell hívni az adott országot, hogy hogyan számolt. Én két óra múlva jeleztem, hogy semmi esély, hogy rájöjjek, erre felhívtuk az adott országot, mire azt mondták, hogy valami korekciós számról van szó, amiben egyben megpróbálták elkenni a korábbi évek hibáit, és ezzel rakták helyre az egészet. Tuti, csak azt nem tudom, ezt hogyan tudtam volna kitalálni. Szóval a hét második fele kifejezetten szívás volt.

A hét közben többször találkoztam Gáborral, régi barátommal. Korábban Ő közvetlenül az olaszokkal dolgozott itt Bécsben, nem is értem, hogy hogyan bírta. Az elmúlt két hónapban elkezdtem csodálni.

Szombat este jöttem vissza Milánóba. Mondjuk ez is jó szervezésre vall, hogy délig el kellett hagynom a szállodát, de csak délután fél négyre kellett volna kiérnem a reptérre. Mellesleg szombaton már semmi dolgom nem volt, tehát egy korábbi gép sokkal jobb lett volna. Szóval jó korán elindultam, de szerencsére még egy kicsit korábban is. Így még az eső előtt megérkeztem a vasútállomásra, ahonnan ment a vonat a reptérre. Még soha korábban nem utaztam emeletes vonattal, de nyolc napja itt Milánóban, két napja pedig Bécsben is volt rá alkalmam. A végén még unalmas is lesz. :)

Kicsit izgultam az eső miatt, mert több részletben elég sok eső esett, de szerencsére mire a gép indult, már minden felhő elment. A hegyek fölött még sok felhő volt, de a nagy részük fölött simán elrepültünk. Csak az osztrák-olasz határ körült dobálta egy kicsit a gépet, de nem volt gond.

Aztán tegnap sok munkám volt, mosnom kellett, el kellett menni bevásárolni, főzni, meg kellett néznem Rossi 101. győzelmét... De midet hősiesen megoldottam. Ma ismét milánói munkanap van, de bátran nézek elé, mert már csak tíz munkanap, és utána nyaralunk!

Üdvözlet Mindenkinek, és hamarosan fényképeket is teszek föl!

Gabor

Most sajnos nincs sok időm, ezért csak röviden megosztok egy kis szösszenetet, mert nekem nagyon tetszik. Nézelődtem, hogy milyen kifejezésket írtak az emberek a keresőbe, ami alapján megtalálták a blogomat. Az elmúlt héten három ilyen volt:

"gabor+from+milan" - nevezzük emberünket céltudatos keresőnek. Egyébként három ilyan volt.

"mobil+wc" - nem engem keresett, de végülis megtalált, üdvözlöm őt is (csak egy ilyen volt)

"mi+a+teendő+ha+a+wc+eldugul+szivacs+esett+a+wc-be - nem engem keresett, és nagy szarban lehetett. Annyit azért ki lehet jelenteni, hogy nem egy tapasztalt kereső-felhasználó. Szegény! De ha már így van, akkor utánanézek a szakirodalomnak, mert nem akarom, hogy legközelebb csalódottan távozzon a blogomból, hogy itt sem talált segítséget. :)

A másik: a múltkor volt egy telefonkonferencia a román kollégákkal (de nekem gyanús, hogy ott csak nők dolgoznak). Én szerveztem meg a beszélgetést, Milánóból hárman vettünk részt rajta (Vittorio és Andrea is), de Vittorio vitte a fő szót, nála volt a kagyló. Amikor elmondta, hogy most miért is hívtuk őket, és hogy kik vannak itt a mi részünkről, akkor közölték vele, hogy jó, de remélik, hogy nem végig ő fog beszélni, mert ők kifejezetten arra készültek, hogy Gaborral beszéljenek. Hát, nem tudom, hogy Gábor akkoriban milyen mély magvakat szórt ott szét, de az biztos, hogy még bemutatkozni sem volt időm, mert rögtön engem akartak. :)

Na, most mennem kell, mert este korán haza kell érnem, mert estére jön Zsuzsi, és addig még sok dolgom van. Szerencsére takarítanom nem kell, arra van a szobalány. :)

Szép napot mindenkinek, és mindenkit kérek, hogy addig ne dobálja a szivacsot a wc-be, vagy ne itt keresse rá a megoldást, de jövő héten mindenképpen jelentkezem egy különkiadással ezzel kapcsolatban.

Gabor

Tegnap reggel kiadós eső alakult ki. Fél hét körül kezdett el szakadni, még jég is volt, ha nem is nagy darabokban. Megint nagyon örültem, hogy garázsban lehet a kocsi. Némelyik villám igencsak közel csapott be. Hét óra körül az áram is elment. Először azt hittem, hogy a ház hozza megint a formáját, és csak valami biztosíték ment ki. Így nem volt netem, de ez csak a kevésbé kellemetlen dolog volt, mert a fürdőben is kellemetlen volt a sötétben tapogatózni. Így egy kicsit korábban elindultam a céghez, mert abban bíztam, hogy akkor legalább dolgozhatok. Ehhez képest már akkor rossz érzésem volt, amikor láttam, hogy nem nagyon működnek a közlekedési lámpák. Mire beértem a céghez, addig szó szerint tökig áztam. Egyrészt mert minden irányból fújta a szél az esőt, be az ernyő alá, mellesleg volt, ahol 5-6 centis vízeken kellett átkelnem. Ez nem a lustaságomnak köszönhető, azért csak 5-6 centis volt a víz, mert egy kisebb kerülőt már meg is tettem, hogy kikerüljem a 20 centis vízet. Szóval itt-ott belelógott a vízbe a nadrágom szára, és ott bizony lelkesen fel is szívta azt. Amikor pedig beértem, akkor ott áramszünet fogadott, csak a biztonsági fények égtek. Lassan gyűltek a kollégák, és mindenkinek megvolt a sztorija, hogy ki mennyire ázott el. A netről közben kiderült, hogy az áramszünet nem csak lokális probléma, mert az egész városrészben ez volt a helyzet, állítólag 60.000 ember szívott, és 4-5 óra múlva ígérték a probléma megoldását. Mondta Angee, hogy ha akarok, akkor hazamehetek, de nem tettem, mert akkor hazafelé is kerülgethettem volna a pocsolyákat, otthon áram nélkül semmit nem tudtam volna csinálni, és még élelmiszert sem lett volna értelme venni, mert a hűtőbe sem tehettem volna semmit, mert úgy is megromlik. Sőt, közben a kollégák felvetették, hogy a mélygarázsban álló autók nem biztos, hogy biztonságban vannak, így amikor hazaértem, akkor az első dolgom az volt, hogy megnézzem, hogy a kocsival minden rendben van-e, de szerencsére igen, csak a padló volt nedves, de a falat végigtapogattam, és nem állt sok víz a garázsban.

Gabor

A mai bejegyzésem viszonylag rövid lesz, de annál velősebb, mert ha minden igaz, akkor képeket is fogok csatolni.

Tegnap kirándulni voltam, mert a múltkor említette Angee, hogy van egy szép tó, amit érdemes megnézni. Ugyan busz is visz oda, de úgy gondoltam, hogy azért van két lábam, hogy használjam is, ezért én gyalog vágtam neki. Korábban már egy másik kolléganőtől érdeklődtem, és megtudtam, hogy van az út mellett egy szép park is, amit érdemes lehet megnézni.

Reggel fél tíz körül indultam el, és tempósan haladtam, amíg el nem jutottam az autópályáig. Innen egy kicsit kalandosabb volt, mert azért volt itt-ott gyalogút, de már messze nem lehetett olyan céltudatosan előre haladni, hanem sokkal kacskaringósabb volt. Aztán el is fogyott az én oldalamon a járda, de volt egy zebra, azon át is mentem a park oldalára. Így a parkot hamar meg is találtam, és mert már ez az út is közel másfél óra volt, és még legalább fél óra kellett volna a tóig, csak bizonytalan körülmények között, ezért úgy döntöttem, hogy akkor lődörgök egy kicsit a parkban, aztán hazamegyek. Azt tudni kell, hogy az itteni parkokat senki ne akarja az egri Népkerthez hasonlítani, mert annak a közelébe sem érnek. Ott 80% a fák aránya, itt 15%. Ehhez képest itt is vannak tekervényes utak, csak itt nagy mezők vannak inkább, ahol több csapat rúgja a bőrt. Mellesleg kilométerenként vannak mobil WC-k felállítva. Összességében ezek a parkok nem nagyon jönnek be nekem.

A hazaút viszont nem volt valami jó, mert úgy gondoltam, hogy kipróbálok egy másik utat, viszont azon nem lehetett végigmenni, mert volt egy vasúti sín előttem. Én a kiindulási ponthoz képest dél-nyugatra szerettem volna eljutni, a sín pedig egyenesen észak-dél irányban futott. Kb. nyolc sín volt egymás mellett, és viszonylag nagy forgalom volt rajta, mellesleg nem tudtam, hogy mi van a túloldalon, ezért inkább nem próbáltam meg átmenni rajta, abban bíztam, hogy találok egy legállis átjárót. Ha északnak indultam volna, akkor kb. egy ötszáz méteres plusz-távot kellett volna megtenni, de úgy gondoltam, jobb nekem a dél, majdcsak átjutok valahol. Nos tévedtem, de nagyon érdekes helyeket láttam. Volt  például egy párszáz méteres olyan szakasz, amit egyszerűen otthagytak. Pedig nem olyan nagyon régi épületek voltak ott, iroda- és lakóházak vegyesen.

Ilyenek:

És ilyen autóbontó:

És ehhez képest pár száz méter múlva ott volt a vadonat új lakópark. Ja, és a Vittoria vasútállomást se keresse senki, mert csak a térkép szerint létezik, de már csak egy nagy gazos terület van a helyén. (Azzal még a kirándulás elején szembesültem, ott még sín sincs). Kicsit aggódom is, mert van egy térképem, ami szerint létezik az a vasútállomás, ami már csak volt, és van egy GPS-em, ami szerint nem létezik egy autópálya, amit már több éve én is használok. És mind a kettőt az elmúlt két hónapban vettem...

Végül így a déli napsütésben minden árnyék nélkül több kilómétert kellett megtennem, mire végül eljutottam egy vasútállomásig, ahol át tudtam keveredni a vasút megfelelő oldalára. Ha egy fél órával kevesebbet lettem volna a napon, akkor semmi nyoma nem maradt volna. Ha fél órával többet, akkor tuti napszúrás. A cél előtt egy fél órával vettem egy ice tea-t, és a fél óra alatt meg is ittam, és még csak pisilni sem kellett, annyira ki voltam száradva. De a bőrömön látszik a kirándulás.

Most nem hírdetek annak sört, aki kitalálja, hogy volt-e rajtam óra. Az arcom és a vádlim is hasonlóan vicces. De azt hiszem, elég is volt nekem ennyi az olasz napból.

Szép hetet Mindenkinek!

Gabor

Hétfőn Angee felvetette, hogy azt szeretné, ha mostantól én lennék a felelős a belső jelentésekért. Ez annyiból vicces, mert ezzel nyeretlen kétéveseket meg lehet nyerni, de magamat már nem sorolom közéjük. Szóval akkor leszek boldog, ha tényleg kapok konkrét, sokat mondó feladatokat, de ám legyen kezdetnek elég ennyi. Kedden meg is osztotta velem, hogy ez pontosan mely riportokat is jelenti. Kiderült, hogy lényegében ugyanazok, amiket most is csinálok, azaz a bejövő adatok összegzése. Attól lesz ez több, hogy mint felelős, ezért nem csak le kell futtatnom a megfelelő eljárásokat, frissíteni a linkeket, stb, hanem nyomon kell követni azt is, hogy hol vannak esetleg hibák, nagy eltérések, és ezeket jelezni kell Angeenek, és a country menedzsereknek. Illetve van három olyan riport is, amin látszott, hogy még a három hónappal ezelőtti számok vannak benne. Szóval mostanában nem kellett a kutyának sem, de mostantól én leszek ezeknek a felelőse. Nem baj, ha ez a feladatom, akkor ezt csinálom, csak ne fújjuk fel, hogy mostantól ezeknek én leszek a fő felelőse.

Tegnap megint idősebb lettem egy évvel, de bölcsebb nem.

A születésnapom a cégnél is kiderült, mert Chiara rendelkezik egy adatbázissal a Tagetik felhasználókról, és abban benne van, hogy ki mikor született. Ő pedig kedvesen, 5-6 kolléga jelenlétében megkérdezte, hogy tényleg aznap van-e a szülinapom. Mindenki gratulált, és Vittorio fel is vetette, hogy Let's drink, és elkezdett kotorászni a helyi bárszekrényben. Egyébként ma Vittorio teljesen véletlenül rákérdezett, hogy mennyi idős is vagyok. Nagyon vicces volt, mert gondolkodtam rajta, hogy felvetem, hogy aznap vagyok pont 31, de aztán meggondoltam magam. :)

Úgy látszik, hogy minden controlling-szobában van egy bárszekrény. :) Ez nem több, mint egy átlagosnak kinéző szekrény, csak tele van különböző italokkal. Ez ismerős, otthon is van ilyen. Ez persze nem annak a jele, hogy mi mindig iszunk, hanem pont annak, hogy hiába van innen-onnan sok italunk, mégis vigyázunk rá. Szóval elkezdett előszedni mindenféle pezsgőket, de aztán lebeszéltem ennek a folytatásáról, mondván, hogy majd holnap (ma) viszek be magyar borokat. Kiváló egri borokat válogattam össze, meg hoztam egy Unicumot is, és kisérőnek egy kis pilóta kekszet ls vanilia-karikát. Szóval ma este fogyasztani fogunk. :) Egyébként így is készültem, csak hétfőn annyira elegem volt a semmittevésből, hogy megmorcosodtam rájuk, és itthon hagytam a kellékeket.

Üdvözlet mindenkinek!

Meglepő módon csütörtökön és pénteken rendesen dolgoztam. Sokat. Van egy KPI fájl minden országra, amiben a kulcsmutatókat gyűjtik össze. Annyiból kicsit amatőr, hogy valakinek kipattant a fejéből, hogy kellene egy ilyen, akkor pár óra alatt összehoztak egy ilyen kimutatást, és minden hónapban frissítgetik, de látszik rajta, hogy pár óra terméke, nincs igazán kidolgozva. Ezt szerencsére nem csak én látom így, Angee is megkérdezte a véleményem, és amikor kifejtettem az előbbieket, akkor egyetértően bólogatott. Szóval csütörtökön azt kellett minden országra frissítenem. Ez eléggé egy pepecselős munka, de legalább kitöltötte a munkaidőmet. Igaz, hogy a végére majdnem kiugrottak a szemeim, mert elég macerás a képletekben csak egy-egy cellahivatkozást átírni. Mellesleg ezt kb. 250 képletben kellett megtenni.

Mellesleg azt hiszem, hogy a csütörtöki napon volt az egyik legérdekesebb elszólás is, amit valaha hallottam. Haldoklott a levelezőrendszerem, mert egész nap azt írta ki, hogy disconnected. Megkérdeztem minden kollégát, hogy neki volt-e már ilyen, és mi a teendő. Bár segíteni senki nem tudott, de legalább segítettek abban, hogy hogyan tudnám felvenni a kapcsolatot az IT-vel. Minden esetre, amikor az egyik kolléga megkérdezte Victoriot, hogy szerinte mi a teendő, akkor mondta, hogy az outlook nem az az alkalmazás, amiben olyan nagyon mély ismeretei lennének. Amikor valaki más erre megkérdezte, hogy és van-e olyan, amiben esetleg megfelelően mély ismeretekre tett szert, akkor azt mondta, hogy a powerpoint ilyen. Azt hittem, hogy leesek a lábaimról! A country-menedzserek vezetője, Hargitai Gábor egykori főnöke nem az excelt említi. Nem azért, most már sokkal világosabb, hogy miért olyan gány módon vannak az itteni excelek összedrótozva, de azért mégis megdöbbentett.

Amikor csütörtök este megkérdezte  Angee-t, hogy van-e még valami aznapra, akkor azt mondta, hogy nincs, de másnapra van. Az is elég érdekes, mert van valami költségelemzés, amit a holdingnak el kell küldeni. A tagországoktól kérünk létszámadatokat, hogy hogyan oszlik meg a létszám a különböző tevékenységi területek között, illetve van egy végleges költségtervünk. Nekem annyi volt a dolgom, hogy készítsek elő egy összesítőtáblát, ami összegyűjti minden ország adatát, illetve készítsek elő egy másik táblát, ami a tagországoktól jövő létszámadatok alapján készít valamilyen tudományos arányosítást. Kicsit érdekesnek tartom a módszert, de mint kiderült, ez nem olyan fontos, mert csak a holdingnak lesz.

Hasonlóan érdekes volt, hogy rámbízták az olasz forecast elkészítését költség oldalon. Én nem nagyon szerettem volna ezt csinálni, mert ugyan megmondták, hogy mennyinek kell lennie a végének, de akkor sem jó, ha olyan csinálja az ilyesmit, aki nem ismeri az adott céget. Én fel is vetettem, hogy nem szeretném a büdzsé arányában kiszámolni a költségeket, mert van ahol már most túllépés van, de van ahol 90%-os megtakarítást értek el. Nyílván, aki azért a területért felel, most nagyon büszke magára, hogy milyen hatékonyan dolgozik, erre én jól belerondítok az eredményébe, mondván, hogy a második félévben bizony majdnem teljesen odalesz az eddigi megtakarítása. De megnyugtattak, hogy csináljam nyugodtan, mert nem számít semmi, csak az a fontos, hogy meglegyenek a számok. Néha nem értem az ittenieket. Szeritem mi sokkal nagyobb szakértelemmel végezzük otthon a dolgunkat.

Mellesleg volt pénteken egy kis kellemetlenség is, mert reggel egy mail várt Angee-től, hogy ellenőrizzem le a forecastokat, majd ha minden rendben van, akkor küldjem el neki Bécsbe, mert ott fel kell vinniük a Tagetikbe. Én le is ellenőriztem, és ki is derült, hogy három országban is jóval alacsonyabb értékvesztést vártak a félév végére, mint amennyi a májusi tényadat volt, ami nyílvánvalóan hibás. A vicc az, hogy ezt az ellenőrzést én már három nappal korábban is megcsináltam, és Angee az alapján kérte a country-menedzsereket, hogy kérjék az országoktól a hibák kijavítását. Reggel még én is megkérdeztem őket, hogy elvileg minden OK. Szóval akkor kezdődött a rohangászás, mert akkor gyorsan hívták az országokat, akik késő délutánra ígértek adatot. Ehhez képest Angee 10.30-ig kérte az összesített adatok átküldését. Én kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert Angee engem hívogatott, én viszont nem tudtam mit tenni a dolog érdekében. Szerencsére Angee megértette a problémámat, és egy kicsit meg is haragudott a country-menedzserekre (joggal).

A hétvégém majdnem hasztalanul telt, mert szombaton csak éppen egy vásárlás erejéig ugrottam el, egyébként csak olvasgattam és lustálkodtam. Vasárnap már el is mentem mászkálni is, egy olyan részébe a városnak, ahol még nem jártam. Ez a szálláshoz képest a keleti irányt jelenti. Közel két órán keresztűl róttam az utakat, volt egy-két lepukkantabb rész és egy-két kellemes kis park is. Aztán gyorsan megnéztem a neten a szombati MotoGP versenyt. Nagyon várom már, hogy Talmácsi felnőjön valamennyire a többiekhez, mert így nem nagyon lehet neki drukkolni. De azért van kinek, mert Rossi már közel tíz éve nagy kedvencem, és nagyon örültem neki, hogy túl van a 100. futamgyőzelmén. Ebből legalább negyvenet én is láttam!

Most ideje munkába indulni! Igyekszem ezen a héten gyakrabban hírt adni magamról!

Gabor

Pisti, Te nagyon hülye vagy! :) Gyere, meghívlak egy sörre.

Sőt, ha már személyeknek írogatok, akkor Gábornak is innen üzenem, hogy egyelőre annyi a biztos, hogy július 13-17 között Bécsben fogok konszolidálni.  Nagypapát külön üdvözlöm, Zsuzsi nagyon hiányzik, Papóék szerezzenek be egy skype-ot, mert így nem lehet beszélgetni, Kicsák Zolinak, hogy tartson ki, minden látogatónak köszönöm, mert eddig 720 oldalletöltés volt, csak hétfőn 56.

És az olaszoknak, hogy csak egy szerencséjük van: a pizza-készítéshez legalább értenek.

Gabor

A két legunalmasabb napomon vagyok túl. Már azt is élménynek éltem meg, hogy tegnap délelőtt nem működött a levelezésem, és azt intéztem, hogy helyreálljon. Egyébként kedden délután kettőig szinte hozzám sem szóltak. Ez főleg amiatt volt, mert az volt a conference call napja, és ilyenkor mindenki akörül pörög. Délután jutott eszébe Angee-nek, hogy neki másnapra össze kell álítania egy prezentációt, azt kellett előkészítenem. Nem voltam valami lelkes, mert rá kellett jönnöm, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint powerpointtal dolgozni, de végre volt valami. Aztán amikor már itthon voltam, akkor felhívott Angee, és látszólag teljesen érdektelen dolgokról kezdett el beszélgetni. Egyszercsak mondta, hogy majd visszahív, majd negyedóra múlva ugyanazzal az érdektelen témával visszahívott. A végén az volt a fő témája, hogy jól érzem-e magam, és hogy jó-e megint közöttük lenni. Ilyenkor persze nem mondja az ember, hogy jónak jó, csak eszméletlenül unatkozom, nem ehhez vagyok hozzászokva munka címszó alatt. Erre tegnap kiderült, hogy mi történt. Egy állófogadás-szerűségen kellett részt vennie, ahol beletukmáltak valami gintonicot. Persze a dolog nem attól volt érdekes, hogy erre engem hívogatott, hanem mert a prezentációt be kellett vinni Max (a nagyfőnök irodájába). Ismét fel szeretném hívni a figyelmet, hogy Angee ivott valamit. Max ilyenkor este már soha nem szokott bent lenni, mert korán jár be, de korán haza is megy, erre számított most is Angee. A gond abból adódott, hogy most Max családja elutazott (itt ha valaki elutazik, akkor az Sziciliába megy), és ezért most egy kicsit tovább bent maradt. Sőt, ha már megkapta a prezentációt, akkor el is kezdte vizsgálni a számokat, és egy-két számra kért is valamiféle magyarázatot. Hát ez bizony kínos lehetett. Én sem szívesen magyaráznám a számokat (pláne fejből) némi kis ittassággal a nagyfőnöknek.

Hát, ilyen hatalmas izgalmak érnek mostanában. Kedden már el is kezdtem gyártani egy hatványtáblát, egytől tízig a számok első húsz hatványát számoltam ki, persze fejben illetve papíron. Hát, 7 17. hatványa már nem volt egyszerű, ott aztán rendesen megforgattam a fogaskerekeket. Hiába, kénytelen vagyok ilyen játékokat kitalálni, hogy élesen tartsam az elmém, mert lassan leépülne ilyen munkatempó mellett.

Kívánok mindenkinek sokkal izgalmasabb napokat!

Gabor

Most már azt hiszem, megint összegyűlt egy levélre való írnivaló, gyorsan meg is osztom Veletek.

Az út nagyon sima volt. Szombaton este, amikor elindultam, akkor Budapesten éppen csak esegetett, de ez nem tartott sokáig, mert az autópályán már rendesen szakadt. Kb. Székesfehérvárig volt ilyen kellemetlen az időjárás, utána elállt az eső, mire Veszprémhez értem, már az út is felszáradt. Meg kell állapítanom, hogy szombaton este nagyon jól lehet haladni a nyolcas úton. Ha nagy forgalom lett volna, akkor adódhattak volna problémák, de így semmi gond nem volt, mellesleg a kocsi fogyasztása is lekúszott hat literre. Ausztriában is jól lehetett haladni, csak most sokkal fáradtabb voltam, mint öt héttel korábban, az első kiutazásomkor, ezért most már Graz után kerestem egy barátságos pihenőhelyet, ahol lefeküdtem aludni. Egy óra alatt sikeresen el is aludtam a nyakam, ezért úgy döntöttem, hogy legalább még egy órát maradok, amíg helyre nem áll a nyakam. Egyébként a kocsin kívül erősen lehűlt az idő, mindössze hat fok volt, nem is szívesen szálltam ki a kocsiból. Kb fél tizenkettőtől  fél kettőig aludtam, aztán indultam tovább. Innen egész jól tudtam aludni, mellesleg még Magyarországon az utolsó forintjaimból teletankoltam a kocsit, így már tankolni sem kellett megállni. Tartottam egy rövid pihenőt Udine előtt, majd a következőre nem sokkal Verona előtt került sor. Itt is aludtam egy keveset, mindössze fél órát, de erre igen nagy szükségem volt. Negyed kilenc körül értem Milánóba, de még egy bő félóra volt, mire minden cuccot felhordtam a kocsiból. Ekkor jött a fő kihívás, egyedül beparkolni a kocsival. Addig nem is volt különösebb gond, hogy beálljak a garázsba, csak éppen nem fértem ki az ajtón. Kb. a negyedik próbálkozásra sikerült annyira közel állni tükör nélkül a jobboldali falhoz, hogy ki tudtam szállni, de most aztán egy grammot nem szabad fölszedni, mert akkor majd a beszállással lesznek problémák.

Vasárnap nap közben semmit nem csináltam. Amire összeszedtem az erőmet, hogy elmenjek a boltba, akkor kiderült, hogy valami miatt csak röviditett nyitvatartás volt, és délután kettőkor bezárt. Mivel sok ennivalót nem hoztam magammal, és mert mivel a kekszekből már elegem lett az út során, ezért úgy döntöttem, hogy valami angolosat eszek: fish and chips. Ez nem volt más, mint olajos halkonzerv Tesco gazdaságos chipsszel. Nem volt valami jó, de legalább laktató volt. Mellesleg egyszer meg lehetett enni.

A munkahelyen nem sok minden változott. Kilenc után kezdtek el beszállingózni a kollégák. Persze nekem ettől még nem lett munkám, mert Angee csak  9.40-re ért be. Minden esetre nem ez volt most a legnagyobb problémám, hanem hogy valaki elállította a székemet, és nagyon nem találtam benne a helyem. Délre a derekam is megfájdult a kényelmetlen üléstől. Csak délutánra sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót. Szerencsére a derekam viszonylag hamar helyreállt, mert ha igazán megfájdúlt volna, akkor három napig jajgatnék.

Este viszonylag sokáig maradtunk, de azért még volt annyi időm, hogy elszaladjak a boltba végre értelmes ennivalót venni. Megvettem a szokásos felvágottat, kenyeret, paradicsomot, most már nem lehet gond két napig. Az este viszonylag gyorsan eltelt, épp csak annyi időm maradt, hogy megnézzem a számítógépen a F1 hétvégi futamát. Érdekesen alakul a bajnokság, az biztos.

Na, azt hiszem, ideje lassan elindulni a munkába! Szép napot mindenkinek!

Gabor

Ma reggel ismét megérkeztem Milánóba, most egy öt hetes periódusra, amiből egy hetet Bécsben fogok tölteni. (Vagy kettőt). Minden esetre a mai naptól igyekszem ismét minden nap hírt adni magamról, illetve az itteni történésekről. Minden esetre most irány az ágy, mert éjszaka csak három órát aludtam, azt is két részlerben a kocsiban.

Remélem, hogy minél többen olvassák majd a bejegyzéseimet.

Gábor

Kedves Kommentelők!

Először Hozzátok szeretnék szólni. Rá kellett jönnöm, hogy a módszer nem teljesen tuti, hogy minden kommentelő kap egy sört, aki meglátogat Milánóban, mert most kaptam bejegyzést barlangtól és egri vöröstől, de fogalmam sincs, hogy kik azok. Na jó, sejtésem van, de nem tudom. Legalább vezetékszerelő stílusából felismertem őt, de amikor valaki csak bejelentkezik egy sörre, akkor abból nehéz megállapítani, hogy kiről is van szó. Kérem, legalább egy monogrammal segítsetek.

Egyébként az elmúlt napokban sok érdekesség nem történt. Szerdán nagy lelkesen tovább teszteltem a Tagetik nevű csudaprogramot. Van egy érdekessége, hogy néha a programozók sem tudják, hogy miért csinál bizonyos dolgokat. Fura dolog ez, mert kifejezetten logikátlan dolgokat művel, de abban bíztam, hogylegalább a megalkotói sejtik, hogy miért. Tévedtem. Nem baj, mivel a magyar adatokon teszteljük, ezért szerintem legalább annyi előnyünk lesz, hogy a magyar adatok biztosan be lesznek töltve. Bár most Angee-nek az a nagy ötlete, hogy minden ország adatát be kellene tölteni. Hát, ha abból indulok ki, hogy a magyar adatok betöltése fél nap volt, akkor nyolc nap alatt meg is leszek a tizenhat céggel. Nem is baj, legalább nyolc napig lesz munkám!

Tegnap nagyon kellemesen szórakoztam, mert Ettore hamarosan hazánkba érkezik, hogy megvizsgálja a magyar projektcégeket. Előre fel szeretne készülni, ezért már amennyi információt lehetett, igyekezett előre beszerezni. A jól felkészült szakemberek sajátja, hogy tudják, hogy miről beszélnek, ezért a fejébe vette, hogy megtanulja az sszes projektcég nevét. Mivel ezeket hangosan olvasgatta, ezért sokat nevettem rajta, mert még nagyjából sem sikerült eltalálnia a kiejtést. Jó ha a harmadánál rájöttem, hogy melyik cégről lehet szó. A többinél én is csak találgattam.

A közeli boltnak van egy törzsvásárlói programja. Még nem tudom hogyan, de majd kézzel-lábbal el fogom magyarázni, hogy én is kapjak klubkártyát. Akárhogy is nézem, mégis féléven keresztül havi 20 alkalommal megyek oda vásárolni, ha csak egy százalék kedvezményt kapok ezért, akkor már megéri.

Ha a következő napokban nem jelentkezem, az azért lesz, mert otthon leszek, alig hallok majd az olaszaimról. Persze az is lehet, hogy tévedek, mert hiszen a jövő hét elején itt lesz Ettore, a hét második felében be leszek kapcsolva valami konferencia-beszélgetésbe, és még lehet hogy egy csomó dologról nem is tudok. Ezektől az olaszoktól nem lehet ám egy könnyen szabadulni. :)

Gabor

Mivel kedden munkaszüneti nap volt, ezért teljesen kihalt a város. Elmentem ismét feltérképezni a városnak egy olyan részét, ahol még nem jártam, és amikor a metrómegállóhoz értem, majdnem azt hittem, hogy még a metró sem jár. Rajtam kívül egy lélekkel sem találkoztam az első harminc méteren, egészen a peronig, ahol már várakozott 5-6 ember. A metrón már voltak egy páran, de természetesen nem volt tele.

Amikor nézegettem a térképet, akkor egy érdekes helyre bukkantam. A neve QT8, a mellette lévő metrómegállót is így hívják. Ez a térkép szerint egy zöld pukli, ahová csak egy rövid szakaszon vezet betonút, de minden esetre 180 méter magasan van a teteje. Na, gondoltam, fájós oldallal az nekem pont megteszi. Előtte (gondoltam) jó alaposan feltöltöttem a fényképezőgép akksijait, majd elindultam. Ja, és a puklihoz képest az út túloldalán van az ügetőpálya, az Ippodromo S. Siro.

Kiderült, hogy ez Milánó kellemes kertvárosi része, hatvanas évek beli emeletes házakkal, nagy parkolókkal, köztük kellemes fás részekkel, román utcalányokkal, stb. Amikor közelebb értem a dombhoz, ott családok piknikeztek, kolbászt sütöttek, stb. Nagyon kellemes hely volt, de fű csak ott volt, ahol volt egy kis árnyék is, mert máshol elég rendesen ki volt égve. Már lentről is lehetett hallani valami énekelést, és ahogy mentem fölfelé, ez egyre erősebb lett. Sajnos fényképet nem tudok küldeni, mert mint kiderült, véletlenül úgy volt beállítva a töltőm, hogy csak két akksit töltsön, és ne mind a négyet, így a gépemet be sem tudtam kapcsolni. Minden esetre az éneklést egy afrikai szekta produkálta. Nagyon érdekes volt, mert egyfajta szertartást gyakoroltak. Először kiállt a prédikátor, és (amennyire ki tudtam venni) angolul felszólította az embereket, hogy adják ki a dühüket, az ellenségeiket küldjék el oda, ahová azok valók, stb. Erre mindegyik elfordult, és a saját nyelvén hihetetlenül elkezdett szitkozódni. Ez kb. 3-4 percig tartott, majd a prédikátor éneklésre hívta őket, és együtt elénekeltek valami tök jó ritmusos éneket. Amikor végeztek, akkor újra kezdték az egészet. Nagyon jó volt, jó lett volna felvenni, de amikor itthon kiderült, hogy miért nem ment a kamerám, akkor már nem volt kedvem visszamenni.

Itthon gnocchi volt a menü, lassan mesterévé válok az elkészítésének. Megfőztem egy adagot (500g) majd nyakonöntöttem egy adag ragu allal Bolognese-vel (340g). Nagyon finom volt, ajánlani tudom mindenkinek.

Aztán a nagy semmittevésben estére rendesen el is fáradtam, így már kilenc órakor is csak pislogtam. Hamar pontot is tettem a nap végére. De legalább megnéztem a QT8-at is, csak tudnám, hogy melyik nagyokos adta neki ezt a nevet.

Vasárnap azért nem írtam, mert semmi érdekes nem történt. Pontosabban egy valami igen, mert igénybe vettem a helyi mosoda szolgáltatását. Ez nem más, mint egy lyuk, ahol van három kisebb (7 kilós) és két kisebb (16 kilós) mosógép, valamint két szárítógép, egy automata, amiből mosóporhoz és öblitőhöz lehet jutni, valamint egy pénzbedobó. A múltkor már értekeztem róla, hogy semmilyen angol kiírás nincs, csak olasz. Szóval összeszedtem minden szennyes ruhámat, és két bőrönddel elindultam a mosodába. Igazából elfért volna a sok ruha a legnagyobb táskámba is, de úgy döntöttem, hogy még itthon szétválogatom a fehéreket a színesektől. Nem volt valami kellemes az út, mert még egy kicsit mindig fáj az oldalam, és most aztán terheltem rendesen, mellesleg úgy emlékeztem, csak három saroknyira van a mosoda, de igazából öt saroknyira. Szóval már kezdtem lassítani, mert már azt hittem, hogy túl is mentem rajta. Egy nő már mosott, így Tőle meg tudtam kérdezni, hogy mi is pontosan a technikai sorrend. Érdekes volt, hogy már mosott, tehát elvileg már két gépet sikeresen elindított, de azért igyekezett nekem mondatról mondatra lefordítani a teendőket. Egyébként a cégnél a többség jól beszél angolul, de az utca népe messze nem, ezért ilyenkor mindig egy kis önbizalommal telítődök, mert én ilyenkor csilloghatok az angoltudásommal. Szóval sikeresen beraktam az egyik adagot, és mire a másikhoz is megvettem a mosószert, addigra a nő is végzett az egyik adagjával, és annak a helyére be tudtam tenni a másik adagot. Egy mosás egyébként 3 euró, a 16 kiló kerül 5,5 euróba. A mosószer 0,7 euró, az öblítő 0,3. Szóval a két heti szennyesem kimosása mindössze 8 euróba került. Több apróm viszont nem volt, ezért a szárítás itthonra maradt. Az természetes, hogy az ingek vállfákon száradtak, de a többivel gond volt, mert rövid volt a zuhanyzófüggöny rúdja, így a szoba minden szegletébe jutott száradó ruhából. Lehet, hogy legközelebb hozok egy szárítót is.

A mai bejegyzésem címe a következő esemény miatt volt: ebédelni hárman mentünk egy kis pizzériába, Angee, Andrea (férfinév, aki még nem tudná), és én. Ebéd közben arról volt szó, hogy ki merre volt a hétvégén. Andrea röviden levezette, hogy mivel nem tudott a tengerhez menni, ezért otthon aludt. Angee elmesélte, hogy jövő hétvégén a comoi tóhoz megy (nem tudom, hogy kell leírni), mire Andrea leszólta, hogy annak semmi értelme, az csak egy tó. Erre kisebb vita alakult ki, hogy miket lehet hétvégén csinálni. Én is felvetettem, hogy a legszívesebben az erdőben vagyok, mert a kánikulát úgy sem lehet másképp elviselni. Andrea nem ismerte a szót (forest), ezért Angeevel igyekeztünk kézzel lábbal elmagyarázni, hogy mi az az erdő. Andrea ennek végképp semmi értelmét nem látta. Ott még víz sincs. Angee is teljesen kiakadt, és már az étterem tulajdonosát is kifaggatta, hogy volt-e már valaha erdőben, de kiderült, hogy még soha.

A céghez visszatérve kisebb közvéleméykutatást végeztünk, hogy ki milyen elfoglaltságot tart elképzelhetőnek hétvégére. Kiderült, hogy az olaszoknak az erdő teljesen értelmetlen dolog, és hogy nagy hányaduk még sosem járt erdőben. Aki extrémebb csávó, az keresztülment az erdőn, mert arra vezetett az út, amikor sziklát akart mászni. Angee-vel együtt kérdeztük, hogy akkor még soha nem voltak a hegyekben? Erre együtt válaszolták, hogy de, amikor sielni voltak, de akkor igyekeztek a pályán maradni, és nem bemenni a fák közé... Ez a felmérés nem a tízévesek között történt, hanem olyan embereket kérdeztünk, akik ugyan most Milánóban élnek, de eredetileg Sziciliából, Szardiniárol, egyéb kisvárosból, stb. származnak. Az olaszok hülyék. Emilio le is vezette, hogy ők bizony szívesebben állnak öt órát az autópályán a hétvégi csúcsban, csak tenger legyen az uticél, és nem vágynak az erdőbe, még ha azok ezek szerint konganak is az ürességtől. Komolyan mondom, hogy optimista lettem, az én ismeretségi körömben sokkal jobban vágynak az emberek a természet közelségére, és sokkal normálisabban szemlélik a világot, mint ez a nemzet.

Ma szabadnap van, így én most nem dolgozom, szemben az otthoni helyzettel, amikor meg az otthoniak pihentek. Már csak négyet kell aludni, és megyek haza! Már várom egy kicsit. Amikor Londonban voltam, akkor sokkal jobban éreztem magam. Ott a török és a filippín lány felváltva figyelte minden kivánságomat, értettem, hogy mi újság az utcákon, szót értettem a boltossal, mindez most hiányzik. Jó lesz otthon egy kicsit feltöltődni.

Szép napot mindenkinek!

Gábor

Úgy érzem, hogy csütörtökön kicsit túllőttem a célon, mert valószínűleg három napra szánták azt a munkát, amit én egy nap megcsináltam. Így volt is baj, mert senki nem tudott adni semmiféle munkát péntek délelőtt. Utána is csak olyat sikerült kitalálni Angee-nek, hogy ideadott hatvan oldalnyi angol irományt a lízingről, és további hat oldalt, amiben valaki röviden összefoglalta a lízing lényegét, és arra kért, hogy egésyítsem ki, ha szükségesnek gondolom... Komolyan mondom, hogy néha nem értem, hogy mit keresek itt.

Egyébként az utcát járva múltkor gondolkodtam is, és egy kis összegzést készítettem az itteni gépjármű-állományról. Rengeteg kis autó van, reggelente munkába menet legalább nyolc Smartot szoktam látni. Az ember nem is hinné, hogy milyen kevesett adnak el belőle évente, ha csak az itteni felhozatalból indulna ki. Sok a Mini is, és van egy pár Swift is. Érdekes, hogy itt láttam olyan Swiftet és új Fabiát is, amelyek úgy voltak lefestve, mint a régi Minik, azaz színes autó, de fehér tetővel. Mind a két autó hangulatán  nagyon sokat dob az ilyen festés, nem tudom, hogy otthon miért nem találkozni ilyennel. Mondjuk az is lehet, hogy otthon sokkal gyakrabban használják családi autónak, és nem akarják az ilyen festéssel eltéríteni a legnagyobb célközönséget. A másik érdekesség, hogy messze nem látni olyan sok olasz kocsit, mint amennyit vártam. A Fiatok tényleg elvesznek a tömegben. Lanciaból egy kicsit több van, és tekintve, hogy abból összességében nem adnak el olyan sokat, ezért azokból megfelelőnek tűnik az arány. Gondolom, hogy az adókedvezmények, vagy a támogatási rendszer miatt, de nagyon sok taxi hibrid meghajtású Prius, ennyiből adnak a környezetvédelemre. Nagyon sok az összetört autó, és nem azért mert alapvetően nem tudnak vezetni (fél perc alatt beállnak a legszükebb helyre is), hanem mert alapvetően lehetetlen parkolni, ezért ha valakinek csak egyszer rossz napja van, akkor a kocsija máris a kárát látja annak. A zebrát nem nagyon ismerik, Angee megállapítása szerint nem értik a koncepciót, de azért ha kellő határozottsággal indul el az ember, akkor elengedik, de a motorosokkal akkor is vigyázni kell, mert azok abban bíznak, hogy valamelyik oldalról majd ki tudnak kerülni. A motorosoknál még semmilyen megkülönböztetést nem sikerült találnom, néha a legkisebb kis brummogókkal lehet látni öltönyös fiatalembereket, néha meg hatalmas országuti cirkálokkal közlekednek jólöltözött hölgyek, néha meg pont fordítva.Még egy érdekesség van, a bicikli, amit szintén nagyon sokan használnak, pedig teljesen alkalmatlan az itteni közlekedésre. Az út, ahol járni szoktam, például teljesen macskaköves, ezért vannak is, akik a gyalogosok között igyekeznek előre törni, persze viszonylag kevés sikerrel.

Az utcák messze nem olyan tiszták, mint amennyire az otthoni legendák szerint lenniük kellene. Reggel még csak-csak, de estére megfordul a kép. Mellesleg este nyolcra megtelnek a bárok fiatalokkal, és akkor azok húsz méteres környékén mozdulni sem lehet az enyhén ittas ifjaktól. Ez nekem főleg akkor bosszantó, amikor talpig kiöltözve jövök haza a munkából, és nem nagyon engednek ám el, ilyenkor néha furni is kell magam. Szerencsére emiatt még nem ért szó, vagy nagyon kultúráltan teszem, vagy máshol vannak az ingerküszöbük, mint a hazai fiataloknak.

Tegnap reggel háromkor arra ébredtem, hogy valaki nagyon csenget. Percekbe telt, mire realizáltam a helyzetet, hogy akkor ez nem álom, hanem a valóságban történik, illetve hogy most éppen valaki csönget, és nem hagyja abba. Odamentem a telefonhoz, és megkérdeztem, hogy ki az, és mit akar. Senki nem válaszolt, csak háttérzajt lehetett hallani. Sajnos csak a hátsó udvarra néz az ablakom, ezért nem tudtam megnézni, hogy ki volt az. Minden esetre két perc múlva hallottam, hogy valaki a folyóson közlekedik, és nagyon próbál valamelyik ajtón bejutni. Valószínűleg valamelyik szomszédeom volt merev részeg, és igyekezett hazajutni, csak nem nagyon sikerült eltalálnia a saját appartmanjának a csengőjét. Mondjuk nem is csodálom, van ott vagy 25 gomc, részegen simán 60-nak tünik, nem olyan nehéz elvéteni, de még nem próbáltam ki.

Most jut eszembe, hogy valaki e-mailben jelezte, hogy ingyen sört vár, mivel törzsolvasója a blognak. Nos, torok ne maradjin szárazon ebben a nagy melegben, ezért szeretném felajánlani, hogy aki írj egy kommentet a bloghoz (ezzel jelezve, hogy látogatója annak), akkor az máris vendégem egy sörre a Kapuzinerben, illetve egy pizzára, de azt még nem tudom pontosan, hogy melyik pizzériában.

Na, nem is zavarok tovább, további jó hétvégét mindenkinek!

Gabor

Gondoltam, hogy nem adom fel, és megint kipróbálom a blogírást a saját gépemről, és működik! Ennek örömére akkor írok is egy keveset. Bizonyos szempontból ma volt a leggusztustalanabb a munkám, mert a Tagetik feltöltéséhez fel kellett töltenem képletekkel az alaptáblákat, így az országok elvileg csak megnyitják majd a Tagetiket és az FMC-t, és az eddigi adataik szinte automatikusan átemelődnek. Ez az elmélet! Remélem, hogy nem feleslegesen dolgoztam ma egész nap, és tényleg működni fog a dolog. De annyit mindenképpen el kell mondani, hogy ez sem volt egy lélekemelő munka. Viszont ezt már nem biztos, hogy minden nyegle tizenéves asszisztens meg tudta volna oldani, mert nagyon nagy odafigyelést igényelt, hogy pontosak legyenek a képletek, és ha itt hibázik egyet az ember, akkor fél napig keresheti a hibát. És ha nem is veszi észre, akkor meg minden országban egyenként szidják a felmenőit, és keresgetik ők fél napokig a hibákat. Szóval amiatt meg tudtam békélni a helyzetemmel, mert azt mondogattam magamban, hogy azért kell nekem csinálni, mert én tudom a legjobban megcsinálni.

Ma délután megint ittunk, mert a jó öreg Vitto szombaton megnősül, és most kapott egy kis nászajándékot a kollégáktól, valamint ittunk egy kis pezsgőt az egészségére. Nagyon vicces volt, mert már egy órával a köszöntése előtt be volt sózva, és készítgette elő a pezsgőt és a rágcsát. Végül többek között egy ugyanolyan navigációt kapott, mint amilyen nekem is van. Egyelőre még nem szóltam Neki, hogy ne csodálkozzon, ha az A!-es autópályán vagy hatvan kilométeren keresztül keresi az utat. :(

Most mennem kell, de ha lesz reggel időm, akkor újra jelentkezem!

Gábor

Üdvözlök Mindenkit!

Szándékom ellenére  egy napot ki kellett hagynom, mert egy kis technikai probléma adódott, amit azóta sem értek. Valami miatt az egyik gépemről nem tudok bejelentkezni erre a honlapra. Nem nagyon értem, mert minden más oldallal simán boldogul, de sebaj, ha már egyszer két gép van nálam, akkor használjam ki.

Igazából nem is baj, hogy a keddi napomról nem tudtam beszámolni, mert akkor nagyon felhúztam magam, mert egész nap csak a lábam lógattam, amikor pedig nem, akkor volt szerencsém PowerPoint-okat farigcsálni, amit meg kell valljak, nem érzek a szakma csúcsának. Annyi vicces volt csak a napban, hogy amikor elmentünk volna ebédelni, akkor csak a hatodik helyre ültünk be, mert vagy a kaja nem tetszett, vagy minden asztal tele volt. Szóval a megfelelő ebédelő hely megkeresésével el is ment fél óra. Én otthon az ebéd elköltésére nem szánok ennyi időt, de itt mindenre ráérünk.

A tegnapi nap igazán katasztrófálisan kezdődött. A Tagetik központba kellett mennem, és Angee-vel megbeszéltük, hogy melyik metrómegállónál találkozunk kilenckor. Nyílván vannak olyan metrómegállók, ahol gyorsan meg tudja találni egymást két ember, de ez nem olyan volt, négy megállója volt, és mind a négy elég távol esett egymástól. Mellesleg Angee késett is, így 9.10-kor már rendesen be voltam pánikolva, hogy elvesztem, és az életben nem találom meg a lányt, mire másodjára felvette a telefonját, és akkor megtaláltuk egymást. Kiderült, hogy Ő az egyik kijárattól nem messze, mindössze 30 méterre állt. Magyarán igazán könnyen meg lehetett találni...

A Tagetik központban egy kicsit olyan érzésem volt, hogy egy családi vállalkozással van dolgom, de aztán kiderült, hogy a központ az nem itt van, hanem valamelyik másik városban. Mindenesetre arra rájöttem, hogy miért nem működik a rendszer, mindössze 60 programozó van, és mintegy 200 kapcsolattartó. Lehet, hogy a fordított arányok szerencsésebbek lennének. Az én emberem valami rettenetesen unszimpatikus srác volt, kicsit szögletes mozgással, mezitláb volt a cipőben, hosszú volt a körme, alig beszélt angolul, stb. Minden esetre a nap végére azért valamennyire megbékéltem vele, mert megsajnáltam, ő meg nemigen találkozott még ilyen tesztelővel (a jelek szerint), aki ott helyben belenyúl a képletekbe, és működik is a dolog. Mindenesetre megvolt benne is az a tipikusan olasz mozdulat, amikor mereven tartják a kezüket, ujjaik összeszorítva, és úgy rángatják a csuklójukat. Ezt eddig csak akkor láttam, amikor egymásnak magyaráznak, emberünk most a gépnek igyekezett megmagyarázni, hogy nem logikus, amit csinál. Egyébként náluk is nagyon lassú a rendszer, amit szóvá is tettem. Az FMC kitöltése egy teljesen napot igénybe vett, ez normálisan a hagyományos módszerrel 2 óra. Szóval amikor ezt megemlítettem, hogy ez a várakozás a szerver válaszára engem teljesen kikészít, akkor azt mondta, hogy nem érti, mert van amikor nagyon is gyors. Erre egyből visszavágtam, hogy ezt még ő sem hiszi el, és a mosolyából látszott, hogy tényleg nem, ezt csak kincstári optimizmus mondatja vele.

A nap végén gyorsan visszamentem az irodába, hogy megbeszéljük, hogy mi legyen a mai napon. Egy kicsit várnom kellett, mire az illetékesek előkerültek, ami nem esett jól, mert már eleve negyed hét után értem vissza. Szóval annyiban maradtunk, hogy tesztelésből elég volt ennyi, ma már az irodába kell mennem, és ott kell folytatnom a program fejlesztését, egy kicsit megpróbáljuk összelinkelgetni a dolgot, hogy könnyebb legyen a felhasználók élete.

Majd meglátjuk, mennyire lesz ez a projekt sikeres!

Gábor

A tegnapi gonjaim megoldódni látszanak, mert ebédnél beszélgettem Angee-vel, és megkérdezte, hogy milyen az apartman. Meséltem Neki a légkondiról, és hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert reggel amikor elmegyek itthonról, akkor még senki nincs, akinek előadhatnám a problémám, este amikor hazaérek, akkor már senki nincs, hétvégén senki sincs, és alapvetően nem beszélnek angolul, tehát ha kitennék egy cetlit az asztalra, akkor nem biztos, hogy rájönnének, hogy az nekik szól. Na, Angee cselekedett, és megkért egy titkárnőt, hogy járjon el, hátha olaszul jut velük valamire, és mire hazaértem, akkor nagyon kellemes hüvös volt a lakásban. Ez nagy szerencse, mert este hétkor még mindig 32 fok volt. Ebédnél Angee fel is hívta rá a figyelmemet, hogy annyira meg volt olvadva a járdán az aszfalt, hogy 2-3 centire simán bele tudta süllyeszteni a tűsarkát. Hazafelé külön figyeltem, és érdekes volt, hogy mennyi helyen vannak apró kis lyukak a járdákon.

Az oldalam még mindig fáj, de már messze nem annyira, mint tegnap, ma reggel már fel tudtam ülni, csak fájdalmas volt. Tegnap reggel ilyesmiről még messze nem is álmodhattam.

Ugyanakkor megint van egy kis problémám, mert nem értem, hogy miért hívtak ide. Tegnap is kb. négy órán keresztül csak lógattam a lábam. Amikor dolgozom, akkor csinos PPT-ket gyártok, amit szerintem bármelyik ügyes kezű asszisztens is meg tudna tenni, ehhez nem kell jól képzett, tehetséges közgaszdásznak lenni. Tegnap egyetlen táblát kellett csak összeraknom, ami tényleg valamennyire komplex volt, azzal el is voltam két órán keresztül, de ha magamnak csinálom, akkor fele ennyi lett volna. Csakhogy természetesen továbbra sincs hozzáférésem a hálózathoz, és ezért minden fájlt külön kell nekem elküldeniük, bár most éppen egy másik gépre beléptek az egyik kolléga jelszavával nekem, így amikor levelezni akartam, akkor mindig át kellett sétálnom a saját gépemhez. Mellesleg Angee nem mondta el előre pontosan, hogy mit szeretne látni, ezért mindig amikor megcsináltam, akkor megmutattam neki, és ő kitalálta, hogy akkor most szúrjunk be még egy sort, vagy még egy oszlopot. Ha magamnak csinálom, akkor előre kitalálom, hogy milyen adatok legyenek, és annak megfelelően rakom össze a táblát. Na sebaj. Ha így szeretik, akkor így csinálom, de nem sok mindent tanulok itt (egyelőre).

Szép napot mindenkinek!

Gábor

Nem tudom, hogy mi miatt, de ilyen rosszul még itt Milánóban nem aludtam. A vasárnap kellemesen telt, csak egy kisebb sétát tettem a városban, de aztán a rettenetes melegre való tekintettel inkább hazajöttem. Szombaton délután döntöttem úgy, hogy ez a meleg tovább nem elviselhető, ezért becsuktam minden ablakot, és bekapcsoltam a légkondit. Mindenféle beállítással próbálkoztam, de elég érdekes egy szerkezet, mert minden negyed órában felzúg egy percre, és kellemesen meleg levegőt fúj, ami hajszárításra kiválló lenne, vagy ha kint -2-5 fok lenne, akkor is értelmes dolognak tünne, de mivel nagyon hideg levegőt várnék tőle, ezért nem vagyok maximálisan megelégedve. Mellesleg érdekes volt, mert arra a kis időre, hogy egy kis helyen minél hamarabb hideg legyen, ezért a szobaajtót is becsuktam, ami elválaszt az előszobától illetve a fürdőtől. A fürdőszoba ablakát nyitva hagytam. Amikor a pár órás próbálkozás után kikapcsoltam a szerkezetet, akkor kinyitottam a szobaajtót is, ahonnan kellemesen hűvős levegő jött be a szobai levegőhöz képest. Persze ilyenkor személyzet sehol, így a vasárnapom is hasonlóan telt.

A másik kellemesen emlékezetes kalandom az volt, hogy majdnem kiestem a kádból. Otthon még soha nem fordult velem ilyesmi, itt valószínűleg az volt a gond, hogy sokkal keskenyebb a kád, és nem fér el a két lábam egymás mellett úgy, hogy mind a kettő vízszintes felületen álljon. Na szóval ha ki nem is estem, de nagyon beüttöttem a jobb oldalam, ami még most is fáj ha valamilyen nyújtó mozdulatot teszek. Minden esetre eddig apró lépésekben tanítgattam bent a kollégákat, hogy hogyan mondjuk magyarul, hogy jó reggelt, de most egy lépésben megtanítottam fél Milánót magyarul káromkodni, mert egy elég hangos szentségelés tört ki belőlem.

Ezek után jött a rettenetes éjszaka, amikor nem tudom miért, de többször felébredtem. Annak ellenére, hogy lefekvés előtt még megittam fél liter teát, egyszer sem pisilni ébredtem föl, így nem tudtam eldönteni, hogy csak az oldalam fájdult meg egy-egy rosszabb mozdulatra, vagy csak túl melegem volt. Mindegy is, mind a kettőt betudtam az olaszok javára, mert miért nem tudnak egy rendes légkondit felszerelni, illetve miért nem tudnak egy rendes kádat betenni. Van velük bajom, bőven. :)

Üdvözlet Milánóból!

Gabor

A tegnapi nap igazán lazán telt, talán szóra sem lenne érdemes, de mivel a mai nap is várhatóan hasonlóan lazán fog telni, ezért bőven van időm, hogy megírjam ezt is.

Most egyébként mozizok, mert egy magyar film megy a RAI TRE című adón, a hang eredeti, és olaszul van feliratozva, teljesen ideális. Nem ismerem a filmet, de remélem valaki ismeri, és majd megírja, hogy mi lehet ez. Most éppen percek óta Barbara és kati vitatkoznak, mert öt órája ülnek egy erdő közepén térkép nélkül, és valahol Lacit akarják megtalálni, aki öt évvel ezelőtt ledarált 28 millió forintot, és utána elment erdőkerülőnek.

A tegnapi nap fő eseménye, hogy rájöttem, hogy az interneten keresztül tévézni is lehet, így most már semmi akadálya, hogy minden nap megnézzem a híradót. Tegnap egy pár napra visszamenőleg meg is tettem. Aki ismer, az tudja, hogy milyen fontosak nekem a hírek, és ugyan hírportálokat eddig is olvasgattam, de azért az mégsem ugyanaz.

Történt egy másik érdekesség is a tegnapi napon, mert elmentem vásárolni, és már az úton feltünt egy részeg, aki teljes szélességében kihasználta a járdát, és közben kellemeseket böfögött. Mindez este hatkor, nem semmi. Aztán emberünk nem sokkal utánam meg is érkezett a boltba, de csak akkor vettem észre, amikor a bolt közepén egy másfél kilós húst igyekezett meglovasítani. abban a boltban, ahová járok nincs klasszikus hentespult, hanem csak mint a nagy bevásárlóközpontokban, ki vannak téve a húsok műanyag tálcákra fóliával letakarva, és azokból választhatja ki az ember a megfelelőt. Nos emberünk a legnagyobbat ki is választotta, és próbálta felülről, a hasát behúzva betolni a nadrágjába. Mivel a hasa is igen nagy volt, meg a hús is egy méretes darab, na meg nagyon részeg is volt, ezért nem nagyon ment a dolog, de legalább sokan láttuk, hogy mit csinál, többek között egy eladó is. Akkor ő el is ment egy kollégájáért, egy nagyobb fajta fiúért. Én addig is figyelemmel kisértem emberünk mozgását, mert nagyon viccesnek tartottam, meg úgy döntöttem, hogy ha egyszercsak el kezd rohanni a zsákmányával, akkor megállítom. Szóval mire a férfi eladó is odaért, addigra emberünk stratégiát váltott, és az övét kicsattolva, illetve a cipzárt lehúzva próbálta gyömöszölni a húst a nadrágjába. Nagyon vicces volt. Akkor végre elvették tőle (mondjuk nem tudom, hogy rögtön visszatették-e a polcra, vagy azért újracsomagolták), de hagyták nyugodtan tovább mozogni a boltban. Akkor egy doboz kávét ragadott magához, de bizalom így sem alakult ki iránta, mert a férfi eladó utánament, és nem hagyta, hogy kisétáljon vele a boltból. Érdekes volt az egész jelenet, annyi biztos. Ha én lettem volna az eladó, akkor rögtön kivezettem volna.

Még egy érdekességről hagy emlékezzek meg, mert tegnap délután olaszul voltam kénytelen F1 közvetítést nézni, és arra jutottam, hogy egy csomó pilóta beszél olaszul (is). Azt még csak megértem, hogy Massa beszél olaszul, hiszen évek óta a Ferrari versenyzője, de Kubica részéről én teljesen meglepődtem. Voltak más riportalanyok is, akiket olaszul kérdeztek, csak most nem jut az eszembe más, csak Rosberg. Eddig azt hittem, hogy csak a biciklistáknál kötelező az olasz...

Na, azt hiszem, a végére is értem a tegnapi napom történetének.

Üdvözlet mindenkinek a távoli Milánóból!

Gabor

Tegnap egy szokásos napom volt, nem volt benne semmi különleges, gagyi kis táblázatokat kellett farigcsálnom. Érdekes volt, mert otthonról nem érkezett meg egy jelentés, és ezért el kezdtem kérdezgetni, hogy ki ellenőrzi, hogy minden jelentés megérkezik-e. Itt azért is nagyon fontos lenne az ellenőrzés, mert jelen esetben egy olyan jelentésről van szó, amelynek egy előzetes verzióját már napokkal korábban el kell küldeni, és a bővített jelentéseket csak szimplán rámentik az előzetes jelentésekre. Mivel az előzetes jelentés minden országból beérkezett, ezért nem volt olyan feltünő, ha a végleges jelentés nem. Erre kiderült, hogy Angee nem, a country managerek úgy tudták, hogy Angee, és ha bármilyen adat hiányzik, akkor majd ők szólnak az adott országnak. Angee meg teljesen kifakadt, hogy a country managereknek kellene ezt megtennie, és nem azért tűzi ki a határidőket, hogy legyen mindenre egy hete, hanem azért, mert Ő csak akkor tud továbbhaladni a dolgaival, ha tényleg mindenki betartja a határidőket. A végén nekem kellett egy gyors kimutatást készítenem a forecast-okról, és abból kiderült, hogy bizony nem csak a mieink feledkeztek meg erről, de ami még ennél is erősebb volt, hogy a jelek szerint van a jelentésnek olyan része, amit 1-2 ország kivételével senki nem tölt ki tisztességesen, a magyarok természetesen a jó oldalon állnak. Szóval nincs itt minden figyelemmel kisérve. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a forecast adatok eddig egyáltalán nem voltak elemezve, tényleg csak a telefonkonferencián ragadhatott meg valakinek a szeme valami érdekességen, tipikusan Matteo volt a nyerő. Ja, és persze mivel a telefonkonferencia még a forecast előtt van, ezért ott csak a múlt havi forecast adatokat nézegetik... Érdekes ez, akárhogy is nézem!

Ami miatt a fenti címet adtam a bejegyzésemnek, az egy érdekes jelenség leírása miatt van, amit semmiképpen sem akartam elfelejteni. Arról van szó, hogy Hargitai Gábort itt Milánóban mindenki ismeri, legalább név szerint, bár amennyire én nézem, leginkább név szerint. Így amikor jövünk-megyünk az épületben, akkor mindenkinek bemutatnak, mindenkinek mint Gábort. Erre mindenkinek felderül az arca, hogy "Áá, Gábor", erre mindig lehűtik a lelkesedést, hogy nem Gábor Hargitai, hanem a másik. Erre minden visszatér a normális kerékvágásba, mint amikor az embernek bemutatnak egy tök ismeretlen másikat. Már lassan kezdtem is hozzászokni, hogy majd mindig úgy kell bemutatkoznom, hogy Gábor, theotherone. De a kedd esti partin találkoztam Barbara Ehrlich-hel. Vele sokat leveleztem korábban, mert Ő intézte a szállásomat és az egyéb dolgaimat amikor Veronában voltam, és Őt adták meg, mint lehetséges információ-forrást, mert Ő is lakott fél évet Milánóban olyan apartmanházban, mint amilyenben én is lakom. Szóval amikor a keddi keveredés után mellé csöppentem, akkor bemutattak Neki, mint Gábort. Erre Ő nagyon megörült, erre gyorsan elkezdtem magyarázni, hogy én nem az vagyok akire gondol, hanem a másik (ekkor még nem tudtam, hogy ki Ő, az Ő neve még nem hangzott el). Erre el is csodálkozott, hogy honnan tudom, hogy kire gondol, mire mondtam, hogy természetesen Hargitai Gáborra. Gyorsan tisztáztuk a helyzetet, hogy fogalma sincs, hogy ki az a Hargitai Gábor, Ő az egyetlen, aki engem ismer.

Talán két nappal ezelőtt fel kellett írnom egy papírra, hogy hogy van magyarul a "jó reggelt!", azóta többen lelkesen próbálkoznak vele, nem is sikertelenül. :)

További jó hétvégét mindenkinek!

Gabor