Ma egy kicsit nehéz helyzet van, mert nem a megszokott módon, online módon írom a levelet, mert sajnos nincs internetkapcsolatom. Ezért most úgy próbálok hírt adni magamról, hogy megírom itthon offline az okosságot, és remélem, hogy majd valamilyen módon közzé tudom tenni a világhálón.
A hét elején úgy nézett ki, hogy valami megindult munkaügyileg, de aztán hamar megszűnt a lelkesedés. A hétvégére megint lelassultak a dolgok. Ma például a legfontosabb esemény egy olyan előadásnak a meghallgatása volt, amin Matteo egy órán keresztül olaszul előadta az okosságot. Nagyon tanulságos volt, mert egy árva szót nem értettem belőle, de közben nagyon jól elszórakoztattam magam, mert néztem a kollégák arcát, hogy ki mit csinál egy órán keresztül. Nem mondom, hogy ez egy órán át tényleg lekötött, de nem volt mit tenni. Aztán a végén odajött Guiseppe, és forrón gratulált az új pozíciómhoz (egy kicsit megpróbált velem játszani, mert tudta, hogy egy árva szót sem értettem). Én persze egyből válaszoltam, hogy magam sem hittem volna, hogy ilyen gyors karriert futok be, de ha valaki tehetséges, és keményen dolgozik, akkor íme, megvan az eredménye.
Egyébként amióta nincsen netem, azóta egy kicsit többet olvasok, és hamarabb is beérek a céghez, mivel reggel nem tudom megnézni a híradót. De ennek ellenére azért nem örülök neki, jobban szerettem, amikor volt netem, és szabadon dönthettem, hogy mivel akarom tölteni az időmet. Mellesleg az volt a legviccesebb, hogy ma este egy pillanatra volt háló, hát Zsuzsival gyorsan kapcsolatba is léptem a skype-on. Persze az egész nem tartott fél percnél tovább, aztán megszakadt a kapcsolat, de én nem hagytam annyiban, és a folyosón rohangáltam a bekapcsolt géppel, hogy hol van a legerősebb adás. Sajnos egy pillanatra sikerült csak befogni, aztán végképp megszűnt. Hiába, ha van valami jó dolog, ahhoz könnyű hozzászokni.
Időközben megérkezett a lengyel lány is, aki HG helyére érkezett elvileg. Gyakorlatilag elég karcsú ha Gáborhoz hasonlítom, mert sehol nincs hozzá. Mellesleg az is megrémiszt kicsit, hogy stílusában egy kicsit egy volt főnökömre emlékeztet, akit nem szerettem. Mindegy, annyi előnye mindenképpen van az ittlétének, hogy már nem csak én vagyok külföldi, és így több szó esik angolul. Ha mással nem is, de legalább egymással csak angolul beszélgetünk. De annyi érdekessége van a lánynak, hogy néha elkezd hozzám lengyelül beszélni. Na ilyenkor nézek furán, mert először megpróbálok nagyon koncentrálni, mert azt hiszem, hogy angolul mondja. Aztán a mondat végére rájövök, hogy csak megint lengyelül mondja. Neki általában csak a második mondat végére esik le, és akkor sűrűn bocsánatot kér, de fél óra múlva újra megpróbálkozik a dologgal. Furcsa egy lány, akárhogy is nézem.
Most aktívan nekiláttam fogyókúrázni, mert jövő hétvégén jön Zsuzsi, és megígértem Neki, hogy kimegyek elé a reptérre. A bibi csak annyi, hogy mint tudjuk, hat centi áll rendelkezésemre, hogy beszálljak a kocsiba. Nem lesz könnyű, és nem lenne egy hálás dolog sem beszorulni, sem az, ha fel kellene hívnom, hogy jöjjön be ahogy tud, mert én nem tudok beszállni a kocsiba. És ismét fel szeretném hívni szeretett barátaim figyelmét (Döme, Pisti és társaik), hogy nem az a probléma, hogy én vagyok felpuffadva, hanem hogy a kocsi méretéhez képest feltűnően szűkre szabták a garázst.
Azt hiszem, hogy ha nem sikerül a hétvégéig valamilyen internet-kapcsolatot létesíteni, akkor fel kell keresnem egy megfelelő net-kávézót, mert ez így nem megoldás.
