Tegnap egy szokásos napom volt, nem volt benne semmi különleges, gagyi kis táblázatokat kellett farigcsálnom. Érdekes volt, mert otthonról nem érkezett meg egy jelentés, és ezért el kezdtem kérdezgetni, hogy ki ellenőrzi, hogy minden jelentés megérkezik-e. Itt azért is nagyon fontos lenne az ellenőrzés, mert jelen esetben egy olyan jelentésről van szó, amelynek egy előzetes verzióját már napokkal korábban el kell küldeni, és a bővített jelentéseket csak szimplán rámentik az előzetes jelentésekre. Mivel az előzetes jelentés minden országból beérkezett, ezért nem volt olyan feltünő, ha a végleges jelentés nem. Erre kiderült, hogy Angee nem, a country managerek úgy tudták, hogy Angee, és ha bármilyen adat hiányzik, akkor majd ők szólnak az adott országnak. Angee meg teljesen kifakadt, hogy a country managereknek kellene ezt megtennie, és nem azért tűzi ki a határidőket, hogy legyen mindenre egy hete, hanem azért, mert Ő csak akkor tud továbbhaladni a dolgaival, ha tényleg mindenki betartja a határidőket. A végén nekem kellett egy gyors kimutatást készítenem a forecast-okról, és abból kiderült, hogy bizony nem csak a mieink feledkeztek meg erről, de ami még ennél is erősebb volt, hogy a jelek szerint van a jelentésnek olyan része, amit 1-2 ország kivételével senki nem tölt ki tisztességesen, a magyarok természetesen a jó oldalon állnak. Szóval nincs itt minden figyelemmel kisérve. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a forecast adatok eddig egyáltalán nem voltak elemezve, tényleg csak a telefonkonferencián ragadhatott meg valakinek a szeme valami érdekességen, tipikusan Matteo volt a nyerő. Ja, és persze mivel a telefonkonferencia még a forecast előtt van, ezért ott csak a múlt havi forecast adatokat nézegetik... Érdekes ez, akárhogy is nézem!

Ami miatt a fenti címet adtam a bejegyzésemnek, az egy érdekes jelenség leírása miatt van, amit semmiképpen sem akartam elfelejteni. Arról van szó, hogy Hargitai Gábort itt Milánóban mindenki ismeri, legalább név szerint, bár amennyire én nézem, leginkább név szerint. Így amikor jövünk-megyünk az épületben, akkor mindenkinek bemutatnak, mindenkinek mint Gábort. Erre mindenkinek felderül az arca, hogy "Áá, Gábor", erre mindig lehűtik a lelkesedést, hogy nem Gábor Hargitai, hanem a másik. Erre minden visszatér a normális kerékvágásba, mint amikor az embernek bemutatnak egy tök ismeretlen másikat. Már lassan kezdtem is hozzászokni, hogy majd mindig úgy kell bemutatkoznom, hogy Gábor, theotherone. De a kedd esti partin találkoztam Barbara Ehrlich-hel. Vele sokat leveleztem korábban, mert Ő intézte a szállásomat és az egyéb dolgaimat amikor Veronában voltam, és Őt adták meg, mint lehetséges információ-forrást, mert Ő is lakott fél évet Milánóban olyan apartmanházban, mint amilyenben én is lakom. Szóval amikor a keddi keveredés után mellé csöppentem, akkor bemutattak Neki, mint Gábort. Erre Ő nagyon megörült, erre gyorsan elkezdtem magyarázni, hogy én nem az vagyok akire gondol, hanem a másik (ekkor még nem tudtam, hogy ki Ő, az Ő neve még nem hangzott el). Erre el is csodálkozott, hogy honnan tudom, hogy kire gondol, mire mondtam, hogy természetesen Hargitai Gáborra. Gyorsan tisztáztuk a helyzetet, hogy fogalma sincs, hogy ki az a Hargitai Gábor, Ő az egyetlen, aki engem ismer.

Talán két nappal ezelőtt fel kellett írnom egy papírra, hogy hogy van magyarul a "jó reggelt!", azóta többen lelkesen próbálkoznak vele, nem is sikertelenül. :)

További jó hétvégét mindenkinek!

Gabor