Pénteken úgy döntöttem, hogy terroristának állok. Úgy tervezem, hogy egy közepes méretű bombát fogok elhelyezni a Tagetik milánói központjába. Éjszaka fogom végrehajtani, mert nem akarom, hogy sok sérült legyen. Ha ez megvan, akkor jön a Lucca-i központjuk. Aztán ha még mindig nem szüntetik meg a céget, akkor megyek tovább, és majd én megszüntetem őket. De nem elégszem meg azzal, hogy ha majd más néven újraalakítják a céget. Akkor is utánuk fogok menni! A másik megoldás, hogy elmegyek felszámolóbiztosnak, és mindenféle indokkal elkezdem perelni a céget. Azt hiszem, hogy lesz bőven indok, hogy mi mindenért kérek tőlük pénzt. Ha a végén bedobják a kulcsot, akkor én szeretnék lenni az a felszámoló, aki a cég kapujára ráteszi a lakatot. Ha valami miatt ez sem jönne össze, akkor belátom vereségemet, és Afrikába költözöm. Úgy tudom, hogy ott még nincs Tagetik. Tegnap meg is néztem, és fél millió forintból már el is tudok jutni Johannesburgba.
De csak szépen lassan, miért is jutottam erre az elhatározásra: A múlt héten, és ezen a héten is végig a Tagetik töltögetésével voltam elfoglalva. Huszonhárom cégnek kellett rögzíteni az adatait 2008-ra, 2009 első félévére, illetve a 2009-es büdzséadatokat. Én lelkesen csináltam is, és csütörtökre el is készültem. Még annyit kell tudni, hogy négy lépésben kell mintegy huszonhárom táblát kitölteni, és ezek közül a legelső lépés az új kötések jelentését foglalja magába. Pénteken lett volna a napja, hogy az országokba elküldünk egy felhasználói kisokost, hogy akkor az alapján ellenőrizzék az adatokat, illetve a hiányzó adatokat, amiket nem adtak meg korábban, azt most pótolják. Amikor az ember végzett egy adott lépéssel, akkor jóvá kell hagyni, így később azokban már nem lehet turkálni, illetve nekem is jó volt nyomonkövetni, hogy hol tartok.
Akkoriban amikor betöltöttem minden országra az új kötések importfájlát, akkor megkérdeztem azt a hülyegyereket, aki a cégünknél volt mint kapcsolattartó a Tagetiktől, hogy akkor gondolom, a jövőben minden ország adatának csak az aktuális havi adatát kell feltölteni az újabb importfájlban. Erre mondja, hogy nem, mert a Tagetik kumulált adatokkal dolgozik, ezért minden adatot újra és újra fel kell tölteni. Ekkor én lehülyéztem, de joggal, mert például a magyar jelentés minden hónapban mintegy ötszáz sort tartalmaz, így januárban fölvittem volna ötszáz sort, februárban újabb ezret, márciusban ezerötszázat, stb. Ez azért nagyon hasznos, mert akkor a januári adat tizenkétszer benne van az adatbázisban. Még szerencse, hogy amikor az adatbázisokról tanul az ember, akkor a második órán elhangzik, hogy nagyon fontos az adatok ismétlédődésének az elkerülése. Mellesleg kérdezem, hogy akkor mi van, ha valamelyik ország valamelyik hónapban úgy jelent, hogy az előző havi adat nem egyezik az abban a hónap lejelentettel. Ja, akkor most már ezt, a módosított adatot vesszük a jónak. Holott pont azért vezetjük be ezt az istenverte szoftvert, hogy senki ne módosíthasson visszamenőleg... Ekkor közöltem vele másodjára, hogy hülye. Aztán hívtam Angee-t, hogy beszéljen ő vele, mert én hülyékkel nem tárgyalok, és Angee barátságosan meggyőzte, hogy amit csináltak, annak semmi értelme, gondolják újra. Erre két nap múlva mutatott nekem a srác egy másik menüpontot, ahol majd havonta egyenként lehet rögzíteni az új kötéseket, és nem kell újra és újra feltölteni az előző hónapok adatát. Még az tetszik a legjobban, hogy amikor jelzek valamilyen hibát ennek a hülyének, akkor mindig azt mondja, hogy ez nem hiba, így működik a szoftver. Szuper! Tehát akármi is a probléma, az nem probléma, mert ők így találták ki. Csak az a baj, hogy rosszul találták ki, mert nem értenek hozzá, amit csinálnak...
Pénteken úgy gondoltam, hogy még mielőtt kiküldöm az országokba a felhasználóknak az útmutatót, azelőtt megnézem, hogy hogyan is működik ezzel az új módszerrel az új ügyletek feltöltése. Akkor szembesültem a szomorú ténnyel, hogy amikor csak a hetedik havi adatot töltöttem, akkor csak azt hozta az első hét havi kumulált adatnak. Hívtam is gyorsan, hogy mi lehet a probléma. Erre elkért mindenféle táblákat, hogy egy kicsit tesztelgessék az adatokat, majd délután fél háromkor kibökte, hogy ezzel az új módszerrel kellett volna minden adatot fölvinnem, és nem a régivel, és akkor jók lennének a kimutatások. Ekkor dobtam egy hátast, és megkérdeztem, hogy akkor vajon az elején ezt miért nem mondta. Miért hagyta, hogy a régi módszerrel maradjanak benne az adatok? Erre ő: ezt ő nem is gondolta, mert akkor minden hónapban a kumulált adatok lennének a rendszerben, ami duplikációhoz vezetne. Szuper! Akkor legalább ennyit tanult az adatbázisokból! Nem tudom, hogy ezt tőlem tanulta-e, vagy most jutottak el a könyvében eddig a fejezetig, de most már nagysterűen tudta, hogy annak úgy semmi értelme...
Szóval pénteken 18 ország hat havi adatában kellett mind a négy lépést visszanyitnom. Azért csak ennyiben, mert egy pár cégben nincs új kötés. Szóval ha jól számolom, akkor 432 visszanyitást kellett megtennem, ami persze pokoli lassú, és minden egyes visszanyitás kb. öt klikkelés és húsz másodperc. Így közel 2,5 órás munkával sikerült is visszanyitnom mindent, amit akartam. Hétfőn kezdem újra az új kötések feltöltését, amivel akkor egy teljes napom elment, nem baj, most még egy rá kell szánnom.
Egyébként már nagyon komoly visszaszámolásban vagyok. Aki ismer, az amúgy is tudja, hogy én mindig számolok, leginkább visszafelé. Szóval ha október elsején megyek végleg haza, akkor már csak 33-at kell aludni. Ha hozzáveszem, hogy ebből három napot otthon töltök, akkor nem is rossz! Már nagyon várom, hogy végre hazamehessek, és itthagyhassam Milánót ezzel a rettenetes meleggel együtt, az olaszokkal, a Tagetikkel. Ha hazaérek, akkor az lesz az első dolgom, hogy eszek egy jó levest, és iszok egy jó liter mustot. Már nagyon vágyom rá!
Gabor
