Ma az itteniek étkezési szokásairól szeretnék értekezni. Ha lehet, akkor ez az, amit a leginkább eltérő módon csinálnak, mint az otthoniak. Már eleve az nagyon fura számomra, hogy délután nem lehet sehová sem beülni, délben és este vannak nyitva az éttermek. Délután néma csönd. Persze nem rossz módszer ez az emberek munkára való nevelésére, de ahhoz a Mónikasót is meg kellene szüntetni.
A másik hülyeség, hogy itt nagyon sok helyen nincs étlap, hanem egy pult mögé kirakják az aznapi választékot, és abból kell választani. Ez persze jó annak, aki nagyon vizuális típus. Nekem kevésbé jó, mert egyetlen ételnek sem tudom a nevét (na jó, a pasta pomodoro kivétel), és ezért marad a mutogatás. Ezzel még meg is lennék, de aztán a pénztárnál meg végkép nem tudom elmagyarázni, hogy mit ettem, és ott mutogatni sem tudok. Ennek megfelelően marad az, hogy a pultnál mutatok, majd megkérdezem a személyzetet, hogy amit kértem, annak mi a neve. Ezután igyekszem memorizálni (ezért sem lenne hülyeség, ha látnám leírva,) amíg a pénztárhoz nem érek.
További hülyeség, hogy miket esznek az itteniek. A tészta itt csak előétel, de a pizza az elfogadott főétel. Hogy ebben mi a logika, azt nem nagyon értem, de persze nem csak ezzel vagyok így. De ez csak az estebédre vonatkozik, ebédre képesek nagyon keveset enni. Ma például hatan mentünk ebédelni, négy fiú s két lány. A lányok és én tésztát ettünk. A fiúk pedig joghurtot, aminek a tetején volt mindenféle gyümölcs. Nem is értem, hogy felnőtt emberek ezzel hogy tudnak jóllakni, főleg úgy, hogy nem is nagyon reggeliznek. Nem is csoda, hogy ilyenkor este már egy adag tészta csak előételnek elég. Hasonló, hogy múlt héten pénteken szólt Vittorio délben, hogy nem megyek-e vele fagyizni. Én kifejtettem, hogy dél lévén inkább valami ebédre vágynék, mire közölte, hogy dehát ebédre gondolta a fagyit. Nem értem én ezt. Akkor ne is csodálkozzon, hogy vasággyal és kapukulccsal együtt 38 kilo. Ha rendesen enne, akkor rendesen megnőne, így viszont megmarad ilyen kis nyeszletnek.
Bár sok időt kint töltök, de mégsem élem a hagyományos olasz stílust. Érdekes lenne egy hetet egy olasz családnál tölteni. Megnézni, hogy mit tartanak a hűtőjükben, mit esznek reggelire, és mit vacsorára. Akkoriban az angliai utam ilyen szempontból nagyon hasznos volt, hogy akkor közelről megtapasztalhattam volna, hogy hogyan él egy angol család, csak ugye akkor az angoljaim pont szabadságon voltak, így maradt a török egyetemista lány és a filippín bejárónő életének a tanulmányozása. Nem baj, az is nagyon érdekes volt. Ott tényleg megtapasztalhattam, hogy mi a globalizáció. Azóta itt meg arra kellett rájönnöm, hogy Angee maga az egyszemélyes globalizáció. Az amerikai lány, akinek Bécsben van lakása, Milánóban dolgozik, többek között együtt egy magyar és egy lengyel kollégával, és közben nyaralni Görögországban volt... Ahogy ismerem, Görögországban biztosan kínaiba ment enni. Ja, és ha kutyát vesz, akkor az dán dog lesz.
Már megint elment egy nap, már csak nyolc nap, és hazalátogatok. Utána pedig már csak 18 nap lesz hátra. Ja, és hogy a munkáról is szóljak valamit: ma megint a Tagetik volt a top téma, csak most az IT zavart össze valamit. Ennek megfelelően senki nem tudott belépni a tagországokból elsőre, és mindenki tőlem kért segítséget. Én persze senkinek nem tudtam segíteni, de azért ezt mindenkinek meg kellett írjam. Végül az volt a tuti megoldás, hogy mindenkinek ki kellett ütni a jelszavát, és kapott újat, azzal már be tudtak lépni. Aztán mindenki kérdezte, hogy most mi a következő lépés. Kicsit kellemetlen, mert akkoriban Angee-vel megbeszéltük, hogy majd ír egy levelet mindenkinek, amiben megszabja a határidőket, és hogy elvárjuk, hogy mindenki ellenőrizze le az adatokat, stb., de ez a levél egyelőre nem született meg. Ennek megfelelően én mindenkinek csak azt írogatom, hogy lesz majd egy levél, amiben mindezen kérdések tisztázva lesznek. Legalább gyakorlom egy kicsit a befejezett jövőidőt! :)
Ahogy közeledik a monzai F1 futam, egyre többen keresnek oda buszjáratot Milánóból, és úgy néz ki, hogy ezek mind meg is találják a blogomat, de egyelőre senki nem élt a felajánlásommal, hogy kiviszem én a futamra. Egyébként biztosan jó futam lesz, mert a monzai az egyik leggyorsabb pálya, legalábbis ha nem csal az emlékezetem. Mondjuk a fő favoritom Massa nem indul már az idén, így kicsit értelmét vesztette ez a VB, de azért még vannak titkos favoritok. Mondjuk Fisichela is a múlt hétvégi teljesítménye után. Annak örültem volna, ha őt ültetik a Ferrariba, Kubicának nem örülök nagyon. Akkor mekkora kiabálás lett volna a közvetítés közben. Így is nagyon örültek az olasz kommentátorok, mert ugye két olasz indult az élről, hátha az egyik még olasz kocsival is tette volna.
Már megint estére jár, ideje eltenni magam estére. Szép napot holnapra, akkor remélem, megint jelentkezem!
Gabor
