A mai bejegyzésem viszonylag rövid lesz, de annál velősebb, mert ha minden igaz, akkor képeket is fogok csatolni.
Tegnap kirándulni voltam, mert a múltkor említette Angee, hogy van egy szép tó, amit érdemes megnézni. Ugyan busz is visz oda, de úgy gondoltam, hogy azért van két lábam, hogy használjam is, ezért én gyalog vágtam neki. Korábban már egy másik kolléganőtől érdeklődtem, és megtudtam, hogy van az út mellett egy szép park is, amit érdemes lehet megnézni.
Reggel fél tíz körül indultam el, és tempósan haladtam, amíg el nem jutottam az autópályáig. Innen egy kicsit kalandosabb volt, mert azért volt itt-ott gyalogút, de már messze nem lehetett olyan céltudatosan előre haladni, hanem sokkal kacskaringósabb volt. Aztán el is fogyott az én oldalamon a járda, de volt egy zebra, azon át is mentem a park oldalára. Így a parkot hamar meg is találtam, és mert már ez az út is közel másfél óra volt, és még legalább fél óra kellett volna a tóig, csak bizonytalan körülmények között, ezért úgy döntöttem, hogy akkor lődörgök egy kicsit a parkban, aztán hazamegyek. Azt tudni kell, hogy az itteni parkokat senki ne akarja az egri Népkerthez hasonlítani, mert annak a közelébe sem érnek. Ott 80% a fák aránya, itt 15%. Ehhez képest itt is vannak tekervényes utak, csak itt nagy mezők vannak inkább, ahol több csapat rúgja a bőrt. Mellesleg kilométerenként vannak mobil WC-k felállítva. Összességében ezek a parkok nem nagyon jönnek be nekem.
A hazaút viszont nem volt valami jó, mert úgy gondoltam, hogy kipróbálok egy másik utat, viszont azon nem lehetett végigmenni, mert volt egy vasúti sín előttem. Én a kiindulási ponthoz képest dél-nyugatra szerettem volna eljutni, a sín pedig egyenesen észak-dél irányban futott. Kb. nyolc sín volt egymás mellett, és viszonylag nagy forgalom volt rajta, mellesleg nem tudtam, hogy mi van a túloldalon, ezért inkább nem próbáltam meg átmenni rajta, abban bíztam, hogy találok egy legállis átjárót. Ha északnak indultam volna, akkor kb. egy ötszáz méteres plusz-távot kellett volna megtenni, de úgy gondoltam, jobb nekem a dél, majdcsak átjutok valahol. Nos tévedtem, de nagyon érdekes helyeket láttam. Volt például egy párszáz méteres olyan szakasz, amit egyszerűen otthagytak. Pedig nem olyan nagyon régi épületek voltak ott, iroda- és lakóházak vegyesen.
Ilyenek: 
És ilyen autóbontó:
És ehhez képest pár száz méter múlva ott volt a vadonat új lakópark. Ja, és a Vittoria vasútállomást se keresse senki, mert csak a térkép szerint létezik, de már csak egy nagy gazos terület van a helyén. (Azzal még a kirándulás elején szembesültem, ott még sín sincs). Kicsit aggódom is, mert van egy térképem, ami szerint létezik az a vasútállomás, ami már csak volt, és van egy GPS-em, ami szerint nem létezik egy autópálya, amit már több éve én is használok. És mind a kettőt az elmúlt két hónapban vettem...
Végül így a déli napsütésben minden árnyék nélkül több kilómétert kellett megtennem, mire végül eljutottam egy vasútállomásig, ahol át tudtam keveredni a vasút megfelelő oldalára. Ha egy fél órával kevesebbet lettem volna a napon, akkor semmi nyoma nem maradt volna. Ha fél órával többet, akkor tuti napszúrás. A cél előtt egy fél órával vettem egy ice tea-t, és a fél óra alatt meg is ittam, és még csak pisilni sem kellett, annyira ki voltam száradva. De a bőrömön látszik a kirándulás. 
Most nem hírdetek annak sört, aki kitalálja, hogy volt-e rajtam óra. Az arcom és a vádlim is hasonlóan vicces. De azt hiszem, elég is volt nekem ennyi az olasz napból.
Szép hetet Mindenkinek!
Gabor
