Üdvözlök Mindenkit!
Szándékom ellenére egy napot ki kellett hagynom, mert egy kis technikai probléma adódott, amit azóta sem értek. Valami miatt az egyik gépemről nem tudok bejelentkezni erre a honlapra. Nem nagyon értem, mert minden más oldallal simán boldogul, de sebaj, ha már egyszer két gép van nálam, akkor használjam ki.
Igazából nem is baj, hogy a keddi napomról nem tudtam beszámolni, mert akkor nagyon felhúztam magam, mert egész nap csak a lábam lógattam, amikor pedig nem, akkor volt szerencsém PowerPoint-okat farigcsálni, amit meg kell valljak, nem érzek a szakma csúcsának. Annyi vicces volt csak a napban, hogy amikor elmentünk volna ebédelni, akkor csak a hatodik helyre ültünk be, mert vagy a kaja nem tetszett, vagy minden asztal tele volt. Szóval a megfelelő ebédelő hely megkeresésével el is ment fél óra. Én otthon az ebéd elköltésére nem szánok ennyi időt, de itt mindenre ráérünk.
A tegnapi nap igazán katasztrófálisan kezdődött. A Tagetik központba kellett mennem, és Angee-vel megbeszéltük, hogy melyik metrómegállónál találkozunk kilenckor. Nyílván vannak olyan metrómegállók, ahol gyorsan meg tudja találni egymást két ember, de ez nem olyan volt, négy megállója volt, és mind a négy elég távol esett egymástól. Mellesleg Angee késett is, így 9.10-kor már rendesen be voltam pánikolva, hogy elvesztem, és az életben nem találom meg a lányt, mire másodjára felvette a telefonját, és akkor megtaláltuk egymást. Kiderült, hogy Ő az egyik kijárattól nem messze, mindössze 30 méterre állt. Magyarán igazán könnyen meg lehetett találni...
A Tagetik központban egy kicsit olyan érzésem volt, hogy egy családi vállalkozással van dolgom, de aztán kiderült, hogy a központ az nem itt van, hanem valamelyik másik városban. Mindenesetre arra rájöttem, hogy miért nem működik a rendszer, mindössze 60 programozó van, és mintegy 200 kapcsolattartó. Lehet, hogy a fordított arányok szerencsésebbek lennének. Az én emberem valami rettenetesen unszimpatikus srác volt, kicsit szögletes mozgással, mezitláb volt a cipőben, hosszú volt a körme, alig beszélt angolul, stb. Minden esetre a nap végére azért valamennyire megbékéltem vele, mert megsajnáltam, ő meg nemigen találkozott még ilyen tesztelővel (a jelek szerint), aki ott helyben belenyúl a képletekbe, és működik is a dolog. Mindenesetre megvolt benne is az a tipikusan olasz mozdulat, amikor mereven tartják a kezüket, ujjaik összeszorítva, és úgy rángatják a csuklójukat. Ezt eddig csak akkor láttam, amikor egymásnak magyaráznak, emberünk most a gépnek igyekezett megmagyarázni, hogy nem logikus, amit csinál. Egyébként náluk is nagyon lassú a rendszer, amit szóvá is tettem. Az FMC kitöltése egy teljesen napot igénybe vett, ez normálisan a hagyományos módszerrel 2 óra. Szóval amikor ezt megemlítettem, hogy ez a várakozás a szerver válaszára engem teljesen kikészít, akkor azt mondta, hogy nem érti, mert van amikor nagyon is gyors. Erre egyből visszavágtam, hogy ezt még ő sem hiszi el, és a mosolyából látszott, hogy tényleg nem, ezt csak kincstári optimizmus mondatja vele.
A nap végén gyorsan visszamentem az irodába, hogy megbeszéljük, hogy mi legyen a mai napon. Egy kicsit várnom kellett, mire az illetékesek előkerültek, ami nem esett jól, mert már eleve negyed hét után értem vissza. Szóval annyiban maradtunk, hogy tesztelésből elég volt ennyi, ma már az irodába kell mennem, és ott kell folytatnom a program fejlesztését, egy kicsit megpróbáljuk összelinkelgetni a dolgot, hogy könnyebb legyen a felhasználók élete.
Majd meglátjuk, mennyire lesz ez a projekt sikeres!
Gábor
