Ma egy hétköznapi használati tárgyról szeretnék szólni, ami a design miatt funkcióját veszítette. Íme:
Ez a szegény kefe eredetileg a wc-csészék tisztítására szolgált volna, de az olasz úgy döntöttek, hogy design nélkül mit sem ér, és ezzel minden praktikumát elvesztette. A wc-kefe akkor jó, ha félgömb alakú a vége, ezzel mintegy végtelen számú sikot képez, ami tökéletesen alkalmassá teszi a felületek megtisztítására. Már csak azért is, mert az adott felületet akkor lehet könnyedén megtisztítani, ha merőlegesen tudjuk nekitámasztani a tisztítófelületet, ami jelen esetben kifejezetten nehézséget okoz, hiszen a hely jellegéből adódóan szinte egy csövet kellene ezzel a borzalommal megtisztítani. Korábban is volt azzal bajom, ha valaki egy ennyire egyszerű használati tárgyat akart széppé tenni. Ennek pont az egyszerűség adja meg a nagyszerűségét. Azt még hajlandó vagyok lenyelni, ha rozsdamentes acélból szabják ki a nyelét vagy a tokját, bár előfordulhat, hogy rácseppen ez-az, és akkor az bizony nem fog cseppmentesen száradni. De az, hogy egy ilyen merényletet hajtsanak végre a formája ellen, az mégiscsak sok!
Egyébként eljött a szeptember, azt jelenti, hogy már csak egy hónap van hátra a végleges hazamenetelemig, és emiatt egy csomó dologra már csak egyszer-egyszer fogok sort keríteni. Például a héten lesz az új ügyletek jelentésének feldolgozása, amit utoljára fogok csinálni, mert a következő már októberben lesz, azt már otthonról fogom élvezni. Most kiszámoltam (egyfolytában ezt számolom), hogy már csak húsz munkanapom van itt hátra. Holnap már egyessel fog kezdődni! Remélem, hogy otthon majd normális körülmények várnak, és nem kapok majd már a második napon görcsöt a benti dolgoktól, mert az mélyebben érintene, mint ha napról napra azzal szembesülnék. Na majd meglátjuk. Addig végülis még hátravan egy hónap.
Üdv. Mindenkinek!
Gabor
