A két legunalmasabb napomon vagyok túl. Már azt is élménynek éltem meg, hogy tegnap délelőtt nem működött a levelezésem, és azt intéztem, hogy helyreálljon. Egyébként kedden délután kettőig szinte hozzám sem szóltak. Ez főleg amiatt volt, mert az volt a conference call napja, és ilyenkor mindenki akörül pörög. Délután jutott eszébe Angee-nek, hogy neki másnapra össze kell álítania egy prezentációt, azt kellett előkészítenem. Nem voltam valami lelkes, mert rá kellett jönnöm, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint powerpointtal dolgozni, de végre volt valami. Aztán amikor már itthon voltam, akkor felhívott Angee, és látszólag teljesen érdektelen dolgokról kezdett el beszélgetni. Egyszercsak mondta, hogy majd visszahív, majd negyedóra múlva ugyanazzal az érdektelen témával visszahívott. A végén az volt a fő témája, hogy jól érzem-e magam, és hogy jó-e megint közöttük lenni. Ilyenkor persze nem mondja az ember, hogy jónak jó, csak eszméletlenül unatkozom, nem ehhez vagyok hozzászokva munka címszó alatt. Erre tegnap kiderült, hogy mi történt. Egy állófogadás-szerűségen kellett részt vennie, ahol beletukmáltak valami gintonicot. Persze a dolog nem attól volt érdekes, hogy erre engem hívogatott, hanem mert a prezentációt be kellett vinni Max (a nagyfőnök irodájába). Ismét fel szeretném hívni a figyelmet, hogy Angee ivott valamit. Max ilyenkor este már soha nem szokott bent lenni, mert korán jár be, de korán haza is megy, erre számított most is Angee. A gond abból adódott, hogy most Max családja elutazott (itt ha valaki elutazik, akkor az Sziciliába megy), és ezért most egy kicsit tovább bent maradt. Sőt, ha már megkapta a prezentációt, akkor el is kezdte vizsgálni a számokat, és egy-két számra kért is valamiféle magyarázatot. Hát ez bizony kínos lehetett. Én sem szívesen magyaráznám a számokat (pláne fejből) némi kis ittassággal a nagyfőnöknek.
Hát, ilyen hatalmas izgalmak érnek mostanában. Kedden már el is kezdtem gyártani egy hatványtáblát, egytől tízig a számok első húsz hatványát számoltam ki, persze fejben illetve papíron. Hát, 7 17. hatványa már nem volt egyszerű, ott aztán rendesen megforgattam a fogaskerekeket. Hiába, kénytelen vagyok ilyen játékokat kitalálni, hogy élesen tartsam az elmém, mert lassan leépülne ilyen munkatempó mellett.
Kívánok mindenkinek sokkal izgalmasabb napokat!
Gabor
