A mai bejegyzésem két dolog miatt is fontos. Egyrészt mert nagyon sűrű a program, másrészt, ami ennél sokkal fontosabb, hogy meg szeretnék emlékezni a nagypapám 87. születésnapjáról. Isten éltessen nagypapa!
A Tagetik töltögetésével gőzerővel haladok. Kell is, mert jó lenne minél előbb befejezni, de szerdától péntekig végeztem is a 2009-es büdzséadatok feltöltésével, keddig pedig a 2008-as tényadatokkal. Szóval már csak a 2009-es tényadatok vannak hátra. De ez sem rossz, mert ez soha nem tapasztalt hatékonyságot jelent. Előzetesen abban reménykedtem, hogy a jövő hét végéig eljutok eddig a részig, aztán szerda este már a jövő hét közepe volt kitűzve, mint határidő, de csütörtökön meglepően jól haladtam, így csütörtök délben már a péntek estében reménykedtem. És sikerült is.
Péntek hajnalban megjött Kicsák Zoli, aki délelőtt egy kicsit (újra)felfedezte a város látványosságait, majd együtt ebédeltünk, és utána őt is beavattam a Tagetik szépségeibe. Meglepő módon a lengyel kolléganő jelentkezett, hogy este szívesen csatlakozna hozzánk egy kis sörözésre. Abban egyeztünk meg, hogy még meglátjuk, mi sem tudjuk még, mi lesz a program. Erre este nyolckor ténylegesen fel is hívott, hogy merre járunk, mert akkor csatlakozna. Én gyorsan leráztam, de felajánlottam neki, hogy esetleg szombat este szívesen látjuk. Pénteken amúgy is csak itthon ültünk, söröztünk és beszélgettünk, de szombaton estére kimenős programot terveztünk. Aztán végül sokáig beszélgettünk, és kifejezetten későn kerültünk ágy.
Szombat reggel egy kicsit később keltünk, mint eredetileg terveztük. De nem volt ezzel baj, hiszen volt időnk. Tízre azért így is elindultunk, pedig addigra túl voltunk minden fürdőszobai teendőn, és a reggelin is. Eredetileg úgy volt, hogy meglátogatjuk a Como-i tavat, de amikor reggel elővettem a térképet, hogy megmutassam, hogvá is megyünk, akkor döntöttem el, hogy most ne Comoba menjünk, hanem Lecco-ba. Volt egy kis forgalmi dugó Monza-nal, de így is egy órán belül odaértünk. Azt hiszem, hogy Lecco még jobb választás volt, mint Como, hihetetlen szép volt, ahogy azt a szép várost körülvették a hatalmas, ezer méternél magasabb hegyek.
Este a Kapuziner nevű kultúrhelységbe mentünk. Szóltunk Magdanak is, mert nem akartuk, hogy sértődés legyen a vége. Az étteremben egy kiadós vacsorában volt részünk, alig tudtunk megmozdulni utána. Amikor éppen indultunk volna, akkor befutott Magda is. Akkor Vele lelkesen elkezdtünk keresni egy helyet, ahová be lehet ülni, de ilyen kihalt várost még életemben nem láttam. Persze alapvetően csak augusztusban ilyen, de akkor nagyon. Így közel negyven percet kellett sétálni, mire beültünk valahová. Hihetetlen volt, hogy este tízkor is még milyen fülledt itt a levegő, de akkor már éreztünk egy kis szellőt, amin meg is lepődtünk. Aztán Zolival mi gyalog is jöttünk haza, ami nem is volt rossz, mert legalább egy kicsit lejártuk a vacsorát. Viszont így fél egyre értünk haza, így megint jó hosszúra nyúlt az este.
Ma megint egy kis városnézés a program, meg a F1 megtekintése. Azt hiszem, ma is jó napnak nézünk elébe, vágjunk is bele!
Gabor
