A törzsolvasói klub elnöke (legalábbis így mutatkozott be a högy) tegnap jelezte, hogy elégedetlen, mert mostanában nem jelentkeztem új bejegyzéssel. Nos ennek az volt az oka, hogy a múlt hétvégén látogatóm volt, és aztán pedig a hetet Bécsben töltöttem. Ott minden földi jóval elláttak, csak a szállodában nem volt internet. Pontosabban lett volna, csak nem éppen olcsón. Ezért úgy döntöttem, hogy akkor inkább egy hétig nélkülözöm a netet. Fényképeket majd a közeljövőben töltök fel, most csak az események rövid leírására törekszem.
Szóval a múlt hétvégén meglátogatott Zsuzsi. Vele előre elterveztük, hogy szombaton ellátogatunk Velencébe, és már minden apró részlet el volt tervezve ezzel kapcsolatban. Végül mire péntek délután hazaértem, meggondoltam magam. Ennek annyi volt a fő oka, hogy Velence kb. 300 km-re van Milánótól, és bizony nem lett volna kevés oda-vissza levezetni a távot. Főleg egy egész napos sétálás után lett volna hosszú az út vissza, többé-kevésbé csúcsforgalomban. Szóval magamban elhatároztam, hogy Como lesz a megfelelő hely, az csak 50 km-re van. Szerencsére Zsuzsi is hamar ráállt, és aztán egyáltalán nem bántuk meg. Como csodálatos! A főutcán találtunk is egy nagyon kellemes éttermet, ahol nyolc euróért akkora pizzát adtak, hogy alig fért bele egy fényképbe. :) Szóval nagyon jó döntés volt Como, és utólag biztos bánnám, ha kihagytam volna az életemből.
Vasárnap este végig csak vasaltam, és pakoltam, mert hétfő hajnalban indulni kellett a reptérre, irány Bécs. Persze olaszok szervezték az utat, és bár hárman mentünk, ezért három különböző géppel. Aztán arra hivatkoztak, hogy azért, mert így volt a legolcsóbb. Angee mondjuk már egy hónapja megkérdezte, hogy ott tudok-e lenni, és igent mondtam, ennek ellenére csak az utazás előtt egy héttel rendelte meg a jegyem. Így persze nem is csodálkozom, hogy így volt a legolcsóbb, de mi lett volna, ha egy hónappal előre mindenki jegyét megvették volna? Ja, és külön szállodában is laktam, de ezt akkor már fel sem vettem.
Bécsben az első két napban kifejezetten sok munka volt, mire minden tagországból érkező, több mint száz package-ből kinyertünk egy txt fájlt, majd azt beimportáltuk a konszolidáló szoftverbe. Aztán amikor kiderült valami hiba, akkor gyorsan kijavítani a package-et, és újra eljátszani vele ezt a játékot. Szóval volt munka bőven. Aztán a hét második felére olyan munkák voltak, amiben kevésbé éreztem hasznosnak magam. Volt, amikor öt, egymástól teljesen független számot kellett lesnem, hogy mi köztük az összefüggés. Angee úgy is vetette fel, hogy próbáljak meg rájönni, hogy melyik szám hogy jött ki, mert ha nem megy, akkor fel kell hívni az adott országot, hogy hogyan számolt. Én két óra múlva jeleztem, hogy semmi esély, hogy rájöjjek, erre felhívtuk az adott országot, mire azt mondták, hogy valami korekciós számról van szó, amiben egyben megpróbálták elkenni a korábbi évek hibáit, és ezzel rakták helyre az egészet. Tuti, csak azt nem tudom, ezt hogyan tudtam volna kitalálni. Szóval a hét második fele kifejezetten szívás volt.
A hét közben többször találkoztam Gáborral, régi barátommal. Korábban Ő közvetlenül az olaszokkal dolgozott itt Bécsben, nem is értem, hogy hogyan bírta. Az elmúlt két hónapban elkezdtem csodálni.
Szombat este jöttem vissza Milánóba. Mondjuk ez is jó szervezésre vall, hogy délig el kellett hagynom a szállodát, de csak délután fél négyre kellett volna kiérnem a reptérre. Mellesleg szombaton már semmi dolgom nem volt, tehát egy korábbi gép sokkal jobb lett volna. Szóval jó korán elindultam, de szerencsére még egy kicsit korábban is. Így még az eső előtt megérkeztem a vasútállomásra, ahonnan ment a vonat a reptérre. Még soha korábban nem utaztam emeletes vonattal, de nyolc napja itt Milánóban, két napja pedig Bécsben is volt rá alkalmam. A végén még unalmas is lesz. :)
Kicsit izgultam az eső miatt, mert több részletben elég sok eső esett, de szerencsére mire a gép indult, már minden felhő elment. A hegyek fölött még sok felhő volt, de a nagy részük fölött simán elrepültünk. Csak az osztrák-olasz határ körült dobálta egy kicsit a gépet, de nem volt gond.
Aztán tegnap sok munkám volt, mosnom kellett, el kellett menni bevásárolni, főzni, meg kellett néznem Rossi 101. győzelmét... De midet hősiesen megoldottam. Ma ismét milánói munkanap van, de bátran nézek elé, mert már csak tíz munkanap, és utána nyaralunk!
Üdvözlet Mindenkinek, és hamarosan fényképeket is teszek föl!
Gabor
