Mivel kedden munkaszüneti nap volt, ezért teljesen kihalt a város. Elmentem ismét feltérképezni a városnak egy olyan részét, ahol még nem jártam, és amikor a metrómegállóhoz értem, majdnem azt hittem, hogy még a metró sem jár. Rajtam kívül egy lélekkel sem találkoztam az első harminc méteren, egészen a peronig, ahol már várakozott 5-6 ember. A metrón már voltak egy páran, de természetesen nem volt tele.
Amikor nézegettem a térképet, akkor egy érdekes helyre bukkantam. A neve QT8, a mellette lévő metrómegállót is így hívják. Ez a térkép szerint egy zöld pukli, ahová csak egy rövid szakaszon vezet betonút, de minden esetre 180 méter magasan van a teteje. Na, gondoltam, fájós oldallal az nekem pont megteszi. Előtte (gondoltam) jó alaposan feltöltöttem a fényképezőgép akksijait, majd elindultam. Ja, és a puklihoz képest az út túloldalán van az ügetőpálya, az Ippodromo S. Siro.
Kiderült, hogy ez Milánó kellemes kertvárosi része, hatvanas évek beli emeletes házakkal, nagy parkolókkal, köztük kellemes fás részekkel, román utcalányokkal, stb. Amikor közelebb értem a dombhoz, ott családok piknikeztek, kolbászt sütöttek, stb. Nagyon kellemes hely volt, de fű csak ott volt, ahol volt egy kis árnyék is, mert máshol elég rendesen ki volt égve. Már lentről is lehetett hallani valami énekelést, és ahogy mentem fölfelé, ez egyre erősebb lett. Sajnos fényképet nem tudok küldeni, mert mint kiderült, véletlenül úgy volt beállítva a töltőm, hogy csak két akksit töltsön, és ne mind a négyet, így a gépemet be sem tudtam kapcsolni. Minden esetre az éneklést egy afrikai szekta produkálta. Nagyon érdekes volt, mert egyfajta szertartást gyakoroltak. Először kiállt a prédikátor, és (amennyire ki tudtam venni) angolul felszólította az embereket, hogy adják ki a dühüket, az ellenségeiket küldjék el oda, ahová azok valók, stb. Erre mindegyik elfordult, és a saját nyelvén hihetetlenül elkezdett szitkozódni. Ez kb. 3-4 percig tartott, majd a prédikátor éneklésre hívta őket, és együtt elénekeltek valami tök jó ritmusos éneket. Amikor végeztek, akkor újra kezdték az egészet. Nagyon jó volt, jó lett volna felvenni, de amikor itthon kiderült, hogy miért nem ment a kamerám, akkor már nem volt kedvem visszamenni.
Itthon gnocchi volt a menü, lassan mesterévé válok az elkészítésének. Megfőztem egy adagot (500g) majd nyakonöntöttem egy adag ragu allal Bolognese-vel (340g). Nagyon finom volt, ajánlani tudom mindenkinek.
Aztán a nagy semmittevésben estére rendesen el is fáradtam, így már kilenc órakor is csak pislogtam. Hamar pontot is tettem a nap végére. De legalább megnéztem a QT8-at is, csak tudnám, hogy melyik nagyokos adta neki ezt a nevet.
