Tegnap megint egy nagy élménnyel gazdagodtam. Tegnap volt az a nap, amikor minden tagországot felhívtak a központból, és kikérdezték a jövedelmezőségéről, az új ügyletekről, stb. Én is részt vettem már ilyenen, csak akkor még a vonal másik végén, akiknek meg kellett felelni a kérdésekre. Most viszont a kérdezők oldalán ültem. Természetesen amikor Magyarország volt napirenden, akkor én még nem lehettem ott, de délutánra felhívtak, amikor még három ország volt napirenden, Ukrajna, Lengyelország és Románia. Mondjuk szerintem egy kicsit kevésbé átgondolt dolog a románokat a legvégére hagyni, hiszen ott egy órával előrébb járnak, de mindegy, biztos ennek is meg volt az oka. Érdekes volt látni, hogy kinek milyen szerep volt leosztva, és hogy kinek mi volt a mániája. Nem szívesen térnék ki így szélesebb nyílvánosság előtt arra, hogy melyik országban mit dicsértek, vagy mit vitattak, csak az ukránokat emelném ki, akik nagyon alacsony marzzsal megkötött ügyleteket jelentgetnek. Ez a marzs annyira alacsony, hogy még bőven alatta van a németek, olaszok vagy osztrákok által produkáltnak is. Természetesen az olaszok jó gazda módjára rákérdeztek erre. Az első válasz az volt, hogy ezek még tavalyról áthúzódott ügyletek. Erre az olaszok rögtön jelezték, hogy ez rossz válasz, hiszen itt az adott időszakban aláírt ügyleteket kell jelenteni, és ha tavaly nem volt aláírva a szerződés, akkor idén újra kellett volna tárgyalni a feltételeket. Akkor mondták, hogy valamit nem vettek számításba, az lehet a gond, de majd mindenképpen utánaszámolnak. A telefonbeszélgetés után az itteni CFO rögtön jelezte, hogy valakinek máris el kell mennie Ukrajnába, és meg kell néznie, hogy mi folyik ott. Ki felelős Ukrajnáért. Kiderült, hogy most éppen gazdátlanok, majd az a lengyel lány lesz a felelős, aki július elsején kezd, de nem lehet rögtön az első hetekben elküldeni Ukrajnába, hogy csináljon rendet, mert ahhoz még egy kicsit neki is bele kell tanulnia. Ha ennyire bedobnák a mélyvízbe rögtön az elején, akkor lehet, hogy rögtön felmondana. Akkor menjen a főnöke. Igen, de Ő meg másfél hét múlva házasságot köt, és utána elmegy két hétre nászútra, nem kellene most ilyesmivel zavarni. Szóval ahogy nézem, Ukrajnában nem lesz látogatás legalább egy negyedévig, és közben azt jelentgetnek, ami éppen az eszükbe jut. Én egy kicsit meg vagyok nyugodva, hogy nálunk ehhez képest sokkal szakszerűbben folyik a jelentés.
Tegnap találkoztam Luca L-vel is. Soha nem volt szimpatikus, bár eddig leginkább csak hallottam róla, de voltam már előadáson is, amit ő tartott. Most viszont személyesen is találkoztunk. Rögtön azzal indított, hogy young talent vagyok? Bár az nyílván nem, mert nem vagyok sem olyan fiatal, sem olyan talent. Na, erre egy pillanatra fölment bennem a pumpa, és közöltem, hogy fiatal már tényleg nem vagyok, de azért tehetségesnek tartanak, erre gyorsan mentegetőzött, hogy Ő bizony csak viccelt. Szar vicc volt, de most még nem dobtam ki az ablakon.
Szinte hihetetlen, de a közel két kilométeres úton, ami a szállásom és a munkahely között van, eddig legalább tízszer mentem végig, és még mindig találok valamilyen új bolt, kocsmát, vagy üzletet. Tegnap például egy mosodát fedeztem fel, csak sajnos egy szót sem értettem az árjegyzékből, mert csak olaszul volt, és csak a nadrágot sikerült megfejteni, meg a 24 órás felárat, de ezek pont nem érintenek.
Na, ideje elindulni a munkába!
Szép napot mindenkinek!
Gabor
