Milánó ma Giro d'Italia lázban ég, ami nekem csak azután derült ki, hogy nyakamba vettem a várost. De erről bővebben egy kicsit később.
Reggel ötkor frissen keltem. Rá kellett jönnöm, hogy este valamilyen zúgást majd mindenképpen el kell viselnem, mert az ablakot nem hagyhatom nyitva, mert 40 méterre van egy nagy ipari légcserélő berendezés. A benti meleg most még elviselhető, de gondolom, ha melegebb lesz, akkor kénytelen leszek bekapcsolni a légkondit, ami viszont némi zúgással fog járni. Ma reggel két olyan dologra is ráébredtem, ami nem tetszik a szállásban. Egyrészt semmiből sem adtak még induló készletet sem, egyedül WC-papír van két tekerccsel. De se mosogatószer, se mosogató-szivacs. Még az a szerencse, hogy hozam magammal tusfürdőt és sampont is, mert akkor legalább azokat nem kellett vennem. Egyébként a konyhában nincs se vízmeegítő, se teafőző, de szerencsére van egy félliteres edény, abban szoktam teát főzni. Sajnos az elektromos tűzhely nem valami modern, így simán eltart húsz percig mire sikerül felmelegítenem fél liter vizet. Természetesen a forrástól még messze van, de már bele lehet lógatni a filtert. Azt viszont nem értem, hogy ha ilyen tűzhely van, akkor mit lehet kezdeni két egyforma hatliteres edénnyel. Gondolom, hogy tésztafőzés a célja, de ha abban szeretnék vizet melegíteni, akkor azsimán eltartana egy fél napig. Ami sokkal jobban idegesít, hogy el van dugulva a kád lefolyója, és ma reggel benne várt aza víz, ami a tegnap esti zuhanyzáskor keletkezett. Mit ne mondjak, elég gusztustalan. És nem is lehet vele mit kezdeni, mert vasárnap révén nincs itt semmilyen személyzet. Szóval holnap reggel az lesz az első, hogy kell keresnem valakit, aki szerelőt tud hívni. És van még egy érdekesség: mindenhez adtak kulcsot, csak a kapuhoz nem. Még szerencse, hogy bérelek garázst, mert így kaptam kulcsot a kocsiknak fenntartott kapuhoz, így most azon járkálok ki-be. Reggel nem sokkal nyolc előtt keltem útra, és nagyjából felmértem a várost. Vettem egy térképet az első újságárusnál, majd elindultam az orrom után. Ezt egy idő után meguntam, majd elindultam, hogy megkeressem a dómot. Érdekes volt, hogy kétszer is elmentem a Hotel Pavone mellett, ahol két hónappal ezelőtt laktunk, és észre sem vettem. Ennek persze az is az oka lehetett, hogy nem voltak kitéve a zászlóik, amik két hónapja még kint voltak. A dómnál már kint voltak a kordonok, és kint volt egy pár árus is. Vettem is egy Gazetta dello Sportot, mert az a Giro főszponzora, gonoltam, hogy abból pontosan kiderül a mai program. A címlapon csak két hír volt, egyrészt hogy az Inter lett a bajnok, másrészt, hogy egy bácsit hegyi mentők mentettek. Na, gondoltam, fölöslegesen adtam ki egy eurót. Aztán kiderült, hogy ez volt a tegnapi nap fő eseménye, mert egy versenyző egy kanyarban nekiment a korlátnak, az azon átesve beesett egy szakadékba, és nyolcvan métert zuhant. Kész csoda, hogy túlélte, és a mai Giro közvetítés alatt többször is jelentkeztek a bergamoi kórháztól. Mindenesetre arra jutottam, hogy dél körül visszamegyek, aból baj nem lehet. Aztán még megkerestem a céget, hogy tudjam, hová kell holnap menni. Egy idő múlva felismertem a környéket, mert márciusban is arrafelé mentünk, így az utolsó kétszáz métert már térkép nélkül tettem meg. Onnan hazafelé vettem az irányt, de nem sikerült egyből lemérni, hogy mennyi időre van szükség a céghez való beéréshez, mert volt egy csomó látnivaló. Egyrészt felfedeztem egy mosodát, ahol hosszasan próbáltam felfedezni, hogy mi a rendszer, de sajnos nem jártam sikerrel, mert csak olaszul volt kiírva az okosság, és mert az ábra szerint az elején be kell dugni a kártyát, amit előre kell megvenni, de nem sikerült kideríteni sem azt, hogy hol lehet ilyen kártyát szerezni, sem a lyukat nem találtam, ahová be kellene dugni. Szóval lehet, hogy majd a héten valamelyik kollégával felfegyverkezve megint fel fogom keresni a helyet, mert nagyon jó lenne, ha igénybe tudnám venni.
Miután hazaértem, gyorsan ettem és ittam, majd elindultam, hogy biztosan visszaérjek a Giro-ra. Út közben megláttam egy nőt, aki éppen bevásárlásból érkezett. Mivel mosogatószert mindenképpen szerettem volna venni, ezért elindultam arra, amerről ő érkezett. Csak remélni mertem, hogy nem kocsival volt vásárolni! Hamarosan meg is találtam a boltot, és csodálkoztam is, mert úgy tudtam, hogy vasárnap itt minden zárva van. Vettem is mindent, amire csak szükségem volt, még olyan átalakítót is, amire azért volt szükség, mert természetesen nem lehet a magyar elektromos eszközök dugóját az itteni konnektorokba beledugni. Az unió is az uborkák görbeségét szabályozza, ahelyett, hogy a konnektorokat szabványosítanák. Mindegy, 2,5 euróból megúsztam, és most már semmi akadálya, hogy minden kütyümet tölteni tudjam. Elosztót még otthonról hoztam, így egyszerre használhatok illetve tölthetek mindent.
A sok szerzeményemmel először inkább hazajöttem, majd gyorsan mentem végre nézni, hogy mi újság a Giro-val. Amikor kiértem a dómhoz, akkor már volt az indulók bemutatása, mint kiderült, a dómtól volt az ünnepélyes rajt, majd innen mennek tizenegy kört, összesen 165 kilométert. Csináltam egy csomó fényképet. Szerencsém volt, mert pont akkor értem ki, amikor a színpadra szólították Di Luca-t, ő vezet most a versenyben, és mint olasz versenyzőt, hatalmas ünneplés fogadta. kb. húsz versenyző után meg is untam, ezért el is mentem valami látványosságot keresni. Kiderült, hogy a lehető legjobb irányba indultam, mert pár perc után kiürítették körülöttem az utcákat (persze olaszosan, mert 2 perccel a mezőny érkezése előtt még sikerült egy taxist a rendőröknek keresztbe állítani az úton, egy rendező majd felrobbant, mire elterelt onnan mindenkit). Én egy járdaszigeten ragadtam, és pont mellettem ment el a mezőny, persze szépen fel is vettem őket videóra. Már megérte eljönni Milánóba! Innen megint egy újabb útvonalon jöttem haza, de megint úgy, hogy a cég útba essen. Most nem hagytam magam eltántorítani, mert most igenis lemértem, hogy mennyire lakom a cégtől, 25 perc séta. Azért nem tíz perc, ahogy az olaszok ígérték, de nem is vészes, azt hiszem, ki lehet bírni.
Más hír ma nem történt. Már egy kicsit várom a holnapi napot, amikor dolgozni is kell. Már csak azért is, mert itt a lakásban semmit nem lehet csinálni, még tévézni sem, mert csak olasz adók vannak. Reggel találtam CNN-t is, de mint kiderült, az is csak az egyik olasz adó része volt, és csak reggel hatig tartott. Mellesleg akkor is csak sporthírek voltak, amikor vagy ötször bemondták, hogy 18. alkalommal lett bajnok a Manchester, és ezzel utolérte a Pool-t. Légy szíves mondjátok meg Bálintnak, hogy gratulálok.
Holnap is írok, hogy milyen volt az első munkanapom. Addig is mindenkit üdvözlök otthon!
Gábor
Végül még egy észrevétel a
