Ma reggel azzal kezdtem a napot, hogy megint tisztáztam magamban, hogy hány nap van a végéig, ezen belül hány munkanap. Egyébként a pontosság kedvéért már órákban számolok vissza, ez azért nagyon hasznos, mert így van értelme reggel és este is kiszámolni, hogy hol is tartunk mostanában. Október elseje, este hat óra a kitűzött cél. Az most pontosan 768 óra. Szuper, holnap 750 alá megyek. Mellesleg ebből három napot otthon töltök, ami 72 óra...
A bejegyzést egyébként azért kapta ezt a címet, mert végre van egy kis levegő a városban. Ezen a héten még hagyján, de a múlt héten annyira meleg volt, és annyira fülledt volt a levegő, hogy rendesen letaglózta az embert, ha kiment a légkondícionált helyről. Este sem ment 28 fok alá, és rettenetes szenvedtem. Ez a hét csak azért volt rossz, mert már a múlt héten besokaltam, és annyira azért nem frissült fel a levegő, hogy ezen a helyzeten segíthetett volna. Ehhez képest ma reggelre befelhősödött az ég, és dél körül volt egy kis eső is. Délben végre csak 26 fok volt. Nagyon nagy szükségem volt már erre a kis enyhülésre, és remélem, hogy most már nem is fog annyira felmelegedni.
Egyébként amikor májusban kijöttem, akkor a végén ugyancsak számoltam: már nem kell annyi szalámit, vagy zöldséget venni, mert már csak pár nap, és mész Olaszországba. A kiutazásom előtt egy héttel már nem kellett tíz tojást venni, elég volt hatot. Hiába volt akciós mirellit a Tesco-ban, már nem vettem belőle, mert nem tudtam volna megenni mire kijövök... Akkor nagyon nehéz szívvel vettem ezt tudomásul, mert akkor elgondolkodtam rajta, hogy mennyire nehéz is lesz ilyen sok időt az otthonomtól eltölteni. Most viszont már nagyon jó dolog, hogy hiába van akciósan a fogkrém, már nem veszek belőle, mert teljesen fölösleges, errre a pár napra még elegendő van itthon, és még így, akciósan is sokkal drágább, mint otthon (3 euró), ezért azt majd csak otthon veszek... És egyre több dologgal van ez így! Már teafüvet sem kell venni. És három hét múlva élessé válik a dolog, akkor már csak annyi paradicsomot kell venni, ami el is fog fogyni, annyi felvágottat szabad venni, amit még itt kint el is fogok fogyasztani. Ez most nagyon jól eső készülődés. Persze most sem a jól megszokott ágyamban fogok majd aludni, és nem a jól megszokott kis lakásomba fogok visszatérni. Megint nagy kaland következik októbertől, de az egészen más lesz, mint a milánói. Eddig arról szólt a kihívás, hogy milyen lesz távol mindentől és mindenkitől, és hogy hogyan fogom viselni, hogy napokig nem beszélhetek az anyanyelvemen, csak az esti skype-oláskor. Ezután arról fog szólni a történet, hogy milyen lesz egész nap, egész héten, egész évben valakivel együtt lenni. Vele. De persze ez kevésbé lesz kihívás, ez egy nagy kaland lesz, amit már nagyon várok!
Gabor
