A nyaralásról való beszámoló második része, ígérem, hogy a hétvégén felteszek pár képet is.
Szóval augusztus negyedikén, kedden éjszaka megérkeztünk Ausztiába, a Wörthi tó mellé. Nagyon kellemes volt a szállás, elsőre legalábbis, de aztán az idők folyamán kiderültek olyan kisebb hibák, amelyekkel hosszabb távon nem lehetett volna együtt élni. Ilyen volt, hogy lehetetlen volt beállítani a zuhanyt úgy, hogy egy ötperces zuhanyzás alatt ne is a fagyos vízben álljak, és ne is égessem meg magam legalább kétszer. A zuhany alatt állva az egyik kezemnek mindig a hidegvizes csapon kellett lennie. Így megnyitottam a meleg vizet, és amikor kezdett forrósodni a helyzet, akkor gyorsan megnyitottam, amikor meg hideg lett a víz, akkor gyorsan elzártam. Jó játék volt. Hasonló kellemetlenség volt, hogy nyikorgott az ágy, és a második éjszaka óránként volt valami elektromos sistergés is. De összességében szerettünk ott lenni!
Éjszaka érkeztünk, de ennek ellenére kaptunk egy kis hideg vacsorát a szobánkba. Reggel jó szokásunkhoz híven korán keltünk, és máris mentünk reggelizni. Bőségesen bereggeliztünk. Személy szerint három zsömlét ettem meg, bőségesen megrakva sonkával, szalámival, és zöldségekkel. A végén pedig egy gyömülcssalátát ettem, amit ilyen helyeken soha nem hagyok ki, és ha van rá mód, akkor jó vastagon teszek rá joghurtot is.
A reggelit egy kicsit le kellett mozogni, amit a tó partján tettünk meg. Hihetetlen tiszta a tó vize, főleg reggel. Nagyon szépen lehet benne látni a halakat, de voltak kacsák is. Volt egy eleséges láda is, ahonnan ötven centért lehetett mindenféle gabonát venni, és beszórni a kacsáknak, és a halaknak. A verebek észre is vették, hogy mindig marad benne egy-egy szem gabona, és azt minden ember után okosan ki is takarították.
Rövid sétánk után elmentünk Klagenfurtba, és megnéztük a Minimondus kiállítást. Nagyon tetszett! A felnőtteknek csak érdekesség, a gyerekeknek egy hatalmas élmény, a villanyvasút-rajongóknak pedig csak egy nagy terepasztal, amin van néhány épület is. :) Nekem is nagyon tetszett, csak azt sajnáltam, hogy nem láttam egyetlen 424-es gőzmozdonyt sem. Ennek ellenére szépen megnéztük mind a száznegyven modellt. Később még felkerestünk egy boltot is, ahol megvárásoltam a kötelező édességeket. Végül még egy bankautomatát kellett keresni, mert pénzt kellett felvennem. A GPS beterelt a belvárosba, de ha már ott jártunk, akkor meg is ebédeltünk, és egy kicsit sétáltunk ott is.
Miután a tóhoz visszamentünk, megint sétáltunk egyet. Szerencsére találtunk egy hajóállomást (nem volt nehéz), ahol jót lehetett nézelődni. A vacsora is szenzációs volt, mert egy nagy asztalon egy lány folyamatosan sütötte a különböző húsokat, krumplit, stb. Igencsak jól belaktunk. Jobban belegondolva, ha nem csak két napra, hanem mondjuk két hétre mentünk volna, akkor azóta ki kellett volna cserélnem a teljes ruhatáramat eggyel nagyobb méretre. De nem így lett, hiszen hatodikán, csütörtökön máris jöttünk haza, Magyarországra. Végre vehettem egy méretes dinnyét, amit a következő napokban be is falatoztam. Sajnos itt Milánóban nem férne be a hűtőmbe egy dinnye, és amit lehet kapni kisebb dinnyét (kb 2 kilós), aziránt nincs bizalmam... Szóval várnom kellett a hazautazásra egy jó dinnyézéssel.
Otthon nagyon gyorsan eltelt az idő, alig jutott valamire idő. Voltunk egy keveset Egerben, a Balatonnál, és persze otthon, Budapesten is. Következő szombaton, tizenötödikén már kellett is visszajönni. Szerencsére az autó végig jól működött. Ha minden igaz, akkor most szombaton veszem elő újra, mert jön Kicsák Zoli, és vele elmegyünk világot látni. Remélem, hogy ez az egy hetes pihenő sem okozott semmilyen problémát a kocsinak, de nem szabadna, csak a múltkori kis technikai malőr óta egy kicsit nyugtalanabb vagyok.
Egyébként ma még mindig a Tagetiket töltögettem, ha minden igaz, akkor a holnapi napon végzek a büdzsé-adatokkal, és akkor jöhetnek a tényadatok 2009-re. Egy kicsit ördögi körnek érzem, mert mire feltöltöm az első hét hónap adatait, addigra itt lesznek a nyolcadik havi adatok is. Nem baj, remélem, hogy majd összességében egy használható adatbázis lesz, és akkor lesz valami, amire később is úgy emlékezhetek, hogy valamit azért tettem le az asztalra itt, Milánóban is. Mostanában legalábbis reggel bemegyek, és estig dolgozom, mint a kisangyal. De hiába, most kell nyomni, amikor szinte üres az iroda. Jövő héten már többen leszünk.
Mivel igencsak későre jár, ezért nem is írok most többet. Na jó, még egy valamit: Hajrá Loki!
Gabor
